Búcsú Roska Tamástól

A remény valójában az akarat válasza egy olyan, az értelem által meglátott jóra, amelynek elérése nem csak tőlünk függ, ám bízunk abban, hogy a szükséges segítséggel a vágyott célt el fogjuk érni. Czuczor és Fogarasi szerint mindezt még formájában is jelzi a magyar szó, melynek gyöke ugyanaz, mint a remeg igéé.
A szeretet az akarat aktusa, amellyel természetszerűen odafordul az előtte megjelent jóhoz, és birtokolni akarja azt. A szeretet egyben erény is, amely készségessé tesz önmagunk és a másik ember lelki, fizikai és anyagi javainak szolgálatára. Fontos elemei az odafordulás, a kölcsönös jóakarat, és – ne feledjük! – mindezek az értelmesen döntő akarat cselekedetei.


Miért idéztem a fentieket Roska Tamás halála kapcsán? Tamás egész életében abban hitt, amiről meggyőződött, hogy hinnie kell. Ezt mindenki vissza tudja igazolni, aki ismerte őt. Más szavakkal: hite rendíthetetlen volt, és ez az, amit sokan – persze tudat alatt, de – talán egy kicsit még irigyeltek is tőle. Erre a hitre épült minden, amit tett. Ő időben meglátta azt a jót, amit aztán szisztematikusan, akarattal és bizalommal – azaz reménnyel – el is kezdett építeni. Nyilván érezte, hogy meglesz a szükséges segítség, és a vágyott cél előbb-utóbb elérhetővé válik. Ez a remény Tamás egyre növekvő holdudvarában az elmúlt évtizedekben kinek-kinek úgy jelent meg, hogy lesz Pázmány Péter Katolikus Egyetem, azután hogy lesz annak Információs Technológiai Kara, lesz Jedlik Ányos Kutatólaboratóriuma, majd lesz Bionikai Innovációs Központ… És lett Pázmány egyetem, lett Információs Technológiai Kar, lett Jedlik Ányos Kutatólaboratórium, s utolsó reményei szerint hamarosan lesz Bionikai Innovációs Központ is. Ezek után már magától értetődő, hogyan kerül ide a más emberek lelki, fizikai és anyagi javainak szolgálata: ezek mind a szeretet fenti meghatározásából adódnak, és Tamás minden tettének mozgatórugói voltak. Szeretetének fő ismérvei mindig – és most ismét a lexikonból idézek – az odafordulás és a kölcsönös jóakarat voltak. Mindezek pedig az értelmesen döntő akarat tettei.
Örülök, hogy Tamás mellett sokan hosszú éveken át olyan munka részesei lehettünk, melyet minden műszaki és tudományos irányultság mellett is meghatározott a „hit, remény, szeretet, ez a három, de köztük legnagyobb a szeretet”. (1Kor 14,1)

Életének 74. évében, türelemmel viselt súlyos betegség után, június 17-én elhunyt Roska Tamás villamosmérnök, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Bolyai- és Széchenyi-díjas egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Nagy Szent Gergely-rend birtokosa, a Leuveni és a Pannon Egyetem díszdoktora, az Academia Europaea tagja, a PPKE Információs Technológiai és Bionikai Karának alapító dékánja, a celluláris hullámszámítógép architektúrájának megalkotója, a hazai bionikai képzés megteremtője.

PPKE

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..