A legenda szerint Borbála a III. században született a mai Törökország területén fekvő Nikomédiában egy Dioscuros nevű gazdag, pogány úr lányaként. Dioscuros mindent megadott egyetlen gyermekének, és tudományokban jártas mesterekkel taníttatta, hogy tehetségének megfelelő képzésben részesüljön. Amikor Borbála felnőtt, apja rangjához méltó férjet keresett neki. A lány visszautasította az ajánlatot, mert titokban megismerkedett a kereszténységgel, és Krisztusnak akarta szentelni az életét.
Apjának azonban nem árulta el, miért is mondott nemet a házassági ajánlatra. Dioscuros egy tornyot építtetett, és a lányát bezáratta oda. Abban reménykedett, hogy amíg ő úton lesz, Borbála meggondolja magát. A lány azonban magányában módot talált arra, hogy megkeresztelkedhessen. Hitének tanúságaként a torony falán a két meglévő ablak mellé vágatott egy harmadikat is a Szentháromság tiszteletére.
Dioscuros – hosszú távollétéből hazatérve – ismét férjhez akarta adni Borbálát. A lány végül bevallotta: keresztény és Jézus jegyese lett. Dioscuros nagy haragra gerjedt, és meg akarta ölni Borbálát, ám a lánynak sikerült elmenekülnie. Amikor egy sziklához ért, az megnyílt előtte, és egy barlangban talált menedékre. Egy pásztor azonban elárulta a rejtekhelyét. Apja átadta Borbálát a bírónak, aki szörnyű kínzásoknak vetette alá, majd halálra ítélte. A lány kérte Istent, hogy fedje el, tegye láthatatlanná a testét a bámészkodók számára, és ne legyen gúny és nevetség tárgya. Isten meghallgatta imáit: a kínpadra sűrű felhők ereszkedtek alá. Amikor Dioscuros látta, hogy lányát nem tudják elpusztítani, maga hajtotta végre rajta a halálos ítéletet. Egy Valentinus nevű keresztény temette el Borbálát. A sírjánál hamarosan csodák történtek, ezért zarándokhellyé lett.
