Bontakozik a szentatya programja

 

A közvélemény számára érdektelen és keveseket érintő hírnek látszott, hogy Ferenc pápa nyolc bíborost arra kért fel, segítsék a Római Kúria októberre tervezett reformjának előkészítését. Számos kongregációt és tanácsot vontak már össze vagy épp újabbak összehívását rendelték el a II. vatikáni zsinat óta is. Talán most is erről lesz szó, s új vezetőkkel, ám változatlanul centralizált stílusban halad majd tovább a munka – gondolhatta a közvélemény.

Ám minden jel arra mutat, hogy ennél sokkal többről van szó. A hírek szerint a pápaválasztó konklávét megelőző bíborosi tanácskozásokon általános kívánság volt a püspökök részéről, hogy Benedek pápa utódja korszerűsítse a hivatali apparátust.

Úgy tűnik, Ferenc egyre világosabban utal pápaságának igazi „zsinati” programjára. Ez már nem egyszerűen gesztus, őszinte, szép szó, mosolygós kedvesség. Itt mindnyájunk hitéről, Jézushoz tartozásunkról van szó, és az Isten iránt közömbössé vált milliók hitéről.


 

Szent Péter és Pál ünnepén mondott beszédében a pápa úgy fogalmazott: „Az egyház szeretetközössége nem jelent egyformaságot.” A II. vatikáni zsinat, amikor az egyház hierarchiájának felépítésére utal, leszögezi, hogy az Úr az apostolokat „kollégiumként, azaz állandó testületként apostolokká tette, s e kollégium élére a közülük kiválasztott Pétert állította”. Ferenc mindehhez hozzátette: „A szinodalitásnak ezen az útján kell haladnunk, növekedve az összhangban a primátusi szolgálattal.”

Drew Christiansen, az America című jezsuita folyóirat főszerkesztője szerint a szinodalitás fogalmával Ferenc pápa programjának a lényegét érintjük.

A püspöki szinódus intézményét VI. Pál pápa 1965-ben hozta létre tanácsadó jelleggel, a zsinati atyák szándéka szerint. A testület egyetlen tanító dokumentumát Igazságosság a világban címmel 1971-ben adta ki. A szinódusi ülések összefoglalását a pápák a későbbiekben apostoli buzdításként jelentették meg, és a szinódusok témáit is ők jelölték ki.

Christiansen felhívja a figyelmet arra, hogy június közepén, amikor a püspöki szinódus állandó tanácsával tárgyalt, Ferenc pápa nem határozta meg a 2015-ös szinódus témáját, hanem különböző kérdéseket vetett fel megfontolásra. Ezek között különös figyelmet érdemel magának a szinódusnak a megerősítése és a szinodalitás tágabb teológiai fogalmának tisztázása. Teljesen nyilvánvaló, hogy Ferenc pápa a püspökökkel együtt szeretné továbbfejleszteni, korszerűsíteni a püspöki szinódust. Olyannyira, hogy a palliumnak is új értelmet adott: nem csupán a pápával, hanem a pápával és a püspöki kollégiummal való egység jelképeként értelmezi.

A keresztény egység távlatában is nagy jelentőségű, amit Ferenc pápa a püspöki kollegialitással kapcsolatban jelentett ki: „Az egyházban a különbözőség, amely nagy gazdagságot jelent, mindig az egység összhangjában olvad össze, mint egy nagy mozaik, amelynek darabjai együttesen alkotják Isten egyetlen nagy tervét. Egység a különbözőségben: nincs más katolikus út ahhoz, hogy egyesüljünk. Ez Jézus útja!”