Boldogság meghosszabbítva…

Az elidegenedett, egyre személytelenebbé váló világban a szabadság liberális bajnokai” – akik mára képesek voltak megtagadni Európa keresztény gyökereit – hatalmuk, befolyásuk növelésének érdekében még az egyetlen menedéktől, az egymás és Isten iránti szeretet közvetlen élményétől is megfosztanák az emberiséget. Pedig a hagyományos emberi értékek és törvények tagadása vagy viszonylagossá tétele talajtalanná, magányossá teszi az embert, aki csak embertársai iránti elkötelezettséggel, áldozatvállalással élhet méltó életet.

– Valóban – folytatja a gondolatot Varga János. – Az elkötelezettség azt is jelenti, hogy tudatos elhatározással felelősséget vállalunk másokért, naponta azon munkálkodunk, hogy párunk, házastársunk, szeretteink, közösségünk javát és boldogulását szolgáljuk. A hétköznapok kis engedményei, kényelmességei, önzései azonban hajlamossá tesznek bennünket arra, hogy beletörődjünk életünk, kapcsolataink elszürkülésébe. Egyre zárkózottabbak leszünk, s mind magasabb falakat építünk magunk köré. Pedig Isten szándéka szerint már itt a földön is boldogok lehetünk, s ez a boldogság például szolgálhat gyerekeink, környezetünk, a ránk bízottak számára is.

– A Házas Hétvége mozgalom lehetőséget kínál az embereknek arra, hogy kitörjenek ebből az ördögi körből, és az isteni szándék szerint éljük mindennapjainkat – veszi át a szót Szirmai Béla. – Közösségünk a papok és a szerzetesek mellett elsősorban szentségi házasságban élő házaspárokat vár. A mozgalom legfőbb célja, hogy segítse a párokat házasságuk, az atyákat és a szerzeteseket pedig közösségi kapcsolataik megerősítésében, elmélyítésében, az esetleges válságok megelőzésében.

A világ több mint nyolcvan országában gyökeret vert Házas Hétvége programjain 1962 – a megalakulás – óta több mint két és félmillió pár, pap és szerzetes vett részt.

Mi Magyarországon protestáns, illetve vegyes felekezetű házaspárokat is meghívunk a katolikus Házas Hétvégére, és örömmel látjuk, hogy számukra is nagy élményt jelentenek ezek az alkalmak. Vallásunk sajátosságai, papjaink személyes tanúságtételei, a különbözőségeinkben megélt hasonlóságok még közelebb hoznak bennünket egymáshoz.

Európában a közösségek területi határai túllépik az államhatárokat, nyelvi vagy nemzetiségi hovatartozás szerint tagolódnak. Így például Anglia vagy Írország két nemzeti közösséget alkot, Belgiumban egy flamand és egy vallon nyelvű közösség várja a párokat, a Szerbiában élő horvátokról pedig a horvátországi közösség gondoskodik. A magyar nemzeti közösség a hazai mellett a Kárpát-medencében élő vajdasági, erdélyi, kárpátaljai és felvidéki magyarokat fogja össze.


Az eredeti elgondolás szerint valóban csak a szentségi házasságban élő párok előtt tárta ki kapuit a mozgalom. A magyar közösségben ma még – hála Istennek – tudjuk ehhez tartani magunkat. Ám a nyugat-európai országokban a sajnos mind gyakoribbá váló laza kapcsolatok hatására megszólítják a házasságon kívüli, élettársi viszonyban élő férfiakat és nőket is, akik a szabadság bűvöletében magukra maradnak problémáikkal. Melléjük állva nekik is reményük lehet arra, hogy miután megismerkednek a mozgalommal és a katolicizmussal, előbb-utóbb szentségi házasságot kössenek, ami további megtartó erő lehet számukra.

– A világszerte azonos program szerint zajló úgynevezett első hétvégén a férj és feleség közös elhatározással végig együtt van jelen a találkozón – magyarázza Katalin. – A hétvégét három házaspárból és egy papból álló, úgynevezett eklézsiális team vezeti. Ők elsősorban saját hitüket, küzdelmeiket és győzelmeiket, életük csodáit osztják meg a meghívottakkal. Elmondják, hogyan jutottak túl egy-egy nehezebb helyzeten, s mindeközben hogyan tapasztalták meg Isten szeretetét. Személyes tanúságtételükben a Biblia alapján beszélnek szeretetről, papságról, házasságról, egyházról. A részt vevő hallgatóság számára az a legfontosabb, hogy milyen hatást tesznek rájuk a hallottak, s ezt a hatást őszinte bizalommal meg tudják-e osztani egymással.

Ha az alapprogram megtapasztalása után a házaspár úgy érzi, hogy mindkettőjük számára egy életre szóló lehetőség nyílt meg a Házas Hétvégén, akkor a már megélt lelkülettel és gyakorlattal részt vehetnek a további összejöveteleken vagy speciális témájú hétvégéken.

– Lényeges, hogy a szeretet kommunikációja minél teljesebb legyen – hangsúlyozza az atya –, s ha valami gondunk, bajunk van, azt képesek legyünk megosztani a másikkal. Ez a gesztus a házasságban élők számára éppen olyan fontos, mint egy papnak a hívőkkel vagy a közvetlen munkatársaival való viszonyában. Ugyanakkor a hívő se féljen megszólítani a papot, ha valamiről más a véleménye. Mindkét kapcsolatban az a fontos, hogy ne csak az esetleges hibákat emlegessük fel, hanem legyen bátorságunk megdicsérni a másikat, tudjunk köszönetet mondani gesztusokért, jó cselekedetekért, segítségért.

Nekünk hármunknak – Katival és Bélával, a magyar Házas Hétvége mozgalom nemzeti felelőseivel – alkalmunk van arra, hogy gyakoroljuk a harmonikus együttműködést. A team tagjainak kapcsolatában nagy jelentősége van a közös imának, még akkor is, ha – mivel messze lakunk egymástól – csak a számítógép segítségével tudunk rendszeresen kommunikálni. Nemcsak a munkáról, hanem lényeges, személyes dolgokról is beszélgetünk.

Ugyanígy a házasságban is fontos – kapja el a szó végét Katalin –, hogy a hétköznapi problémák megbeszélése mellett szót váltsunk a személyes örömökről, szomorúságokról is. A lélektől lélekig érő kommunikációra is időt kell szakítani. Bármit mond a párunk, legyen erőnk és türelmünk csak rá figyelve végighallgatni őt. Legyen fontos számunkra, hogy mit gondol egy adott helyzetről, vagy mit érez akkor, amikor netán feszültség támad közöttünk, és vitatkozunk egymással.

– Talán a férfiak nehezebben szánják rá magukat az efféle programokra – folytatja Béla –, de tanúsíthatom, hogy egy-egy hétvége nagyon sokat segít a házasság jobb megélésében. Megtanulunk odafigyelni egymásra, képesek leszünk arra, hogy sértődés és vita nélkül valóban meghallgassuk kedvesünket, s mindez egészen új színt, örömöt, megnyugvást, boldogságot hoz a kapcsolatunkba. Nem kell belenyugodnunk, ha azt érezzük, hogy kissé ellaposodott a házasságunk, mert – ha a régi szerelem érzése még ott parázslik valahol a lelkünk mélyén – ezen alkalmak során lehetőségünk van arra, hogy felélesszük, megújítsuk az együttműködésünket. Megtanulhatjuk visszahozni az életünkbe azt az időszakot, amikor azt éreztük: csak te vagy a fontos számomra, az, hogy mit gondolsz, hogyan érzed magad a kapcsolatunkban, s amikor még úgy álltunk hozzá a másikhoz: én olyannak fogadlak el, amilyen vagy, kiüresítem a lelkemet a számodra… Valójában ez az Isten akarata szerinti megoldás az egyes helyzetekben, amiként Jézus ránk hagyta: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket!”

– A jövőben szeretnénk megszólítani azokat is, akik nem gyakran vagy egyáltalán nem járnak templomba, és nincs élő közösségi kapcsolatuk – hangsúlyozza Janó atya, ahogy a hozzá közel állók szólítják. – Lehetőséget biztosítunk számukra, hogy megerősödjenek a házasság szentségében, hogy felszítsák az első szeretetet egymás és Isten iránt. Ezt a célt szolgálja a közeljövőben megújuló honlapunk is, amely lehetőséget biztosít arra, hogy egyre többen jelentkezzenek programunkra.

A Házas Hétvége alkalmainak köszönhetően a mézeshetek boldogsága, az első szeretet lángolása az életkornak megfelelő új színt és zamatot nyer, új erőre kap a résztvevők lelkében.