Boldoggá avatásra várva: Meszlényi Zoltán püspök élete (XII. rész)

Major Sándor plébános 1944-ben volt esztergomi szeminarista. Emlékezése szerint a tanév nyugodtan kezdődött szeptemberben, decemberben azonban a szovjetek elfoglalták a várost, és emiatt 8-án a növendékek leköltöztek a pincébe, ahonnan csak 1945. március 25-én jöttek fel. Serédi Jusztinián hercegprímás szándéka szerint a teológiai tanárok órarendszerűen tartották meg az órákat a boroshordókon ülő kispapoknak. A szeminaristák a hordók és az almásszekrények között elhelyezett ágyakon aludtak. A szemináriumban víz ekkor már nem volt, csak a jeges Dunában: a kispapok lejártak a folyó partjára, törték a jeget, és vödrökben hordták föl a vizet. Élelmezésük is igen szerény volt. A szeminárium színpada alatt rejtettek el szárazbabot, amit az irgalmas nővérek megőröltek: reggel rántott levest (zsír és só nélkül), délben babfőzeléket, este babsalátát készítettek belőle. Hogy a növendékek mégsem kaptak skorbutot, azt Meszlényi Zoltánnak köszönhették. A Sötétkapu bazilika felőli oldalán hatalmas pincék voltak, ahol a prímási uradalmak javait tárolták, ekkor már inkább csak zöldséget és almát: ezekből természetesen jutott a kispapok asztalára is. A korabeli stencilezett szemináriumi kiadvány Iránytű – Az esztergomi gimnazista papnövendékek hivatalos lapja címmel jelent meg. Néhány száma maradt fenn 1945 január–februárjából, illetve májusából. Az intézmény rektora ekkor Brückner József volt, a lap főszerkesztője és felelős kiadója pedig Erdős Mátyás spirituális. A Naplótöredék rovatban a következők olvashatók: „1944. dec. 24. – A hadikórház elhagyja a szemináriumot. Dec. 25. – Reggel diakónusszentelés volt itt az óvóhelyen. 1945. jan. 1. – Papszentelés és a kisebb rendek feladása az óvóhelyen. Jan. 2. – Halmosi duktor primíciája. Febr. 2. – Háborús Gyertyaszentelés.” A januári szenteléseket Meszlényi püspök végezte, aki a kanonoki épület pincéjében tartózkodott a bombázások alatt. Mivel a szeminaristáknak nem volt rádiójuk, a püspök a sajátját adta oda, „hallgassátok csak, tőletek úgyis megtudom, ha valami fontos hírt mondanak be.” Weiss János növendék további érdekes adatokat hoz a kis újságban Meszlényi püspökről, Tu es sacerdos in aeternum címmel. „December 13-án a palotában lakó kispapok lehurcolkodtak a szeminárium pincéjébe. A mai napig is (február) ott élünk, mint hajdan az őskeresztények a katakombák titkos üregeiben. December 26-án Meszlényi püspök úr az itt maradt subdiaconusokat diakónussá, 1945. január 1-én pedig presbyterekké szentelte. A püspök kézrátételével vettük a Szentlelket, hogy ha majd elnémul az ágyúdörgés és az ember újra emberi életet él, kimehessünk majd közéjük, telve Szentlélekkel, építeni a romok helyén egy szentebb és boldogabb életet. Mi, kedves tisztelendő testvérek már elértük földi célunkat: Tu es sacerdos in aeternum. Már megvoltak a primíciák is itt, a sötét pincében, minden külsőség nélkül, de annál szebb és felejthetetlenebb lesz egész életünkre. A sötétből indulunk a napvilágra, a meggyötört, annyit szenvedő, szomorú emberek közé. Akik most otthon vagytok, arra kérlek benneteket, ápoljátok a szent tüzet, hivatástok tüzét, hogy hűséges szívvel, hiánytalanul térhessetek majd vissza az új szemináriumba.”

(Folytatjuk.)

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.