Major Sándor plébános 1944-ben volt esztergomi szeminarista. Emlékezése szerint a tanév nyugodtan kezdődött szeptemberben, decemberben azonban a szovjetek elfoglalták a várost, és emiatt 8-án a növendékek leköltöztek a pincébe, ahonnan csak 1945. március 25-én jöttek fel. Serédi Jusztinián hercegprímás szándéka szerint a teológiai tanárok órarendszerűen tartották meg az órákat a boroshordókon ülő kispapoknak. A szeminaristák a hordók és az almásszekrények között elhelyezett ágyakon aludtak. A szemináriumban víz ekkor már nem volt, csak a jeges Dunában: a kispapok lejártak a folyó partjára, törték a jeget, és vödrökben hordták föl a vizet. Élelmezésük is igen szerény volt. A szeminárium színpada alatt rejtettek el szárazbabot, amit az irgalmas nővérek megőröltek: reggel rántott levest (zsír és só nélkül), délben babfőzeléket, este babsalátát készítettek belőle. Hogy a növendékek mégsem kaptak skorbutot, azt Meszlényi Zoltánnak köszönhették. A Sötétkapu bazilika felőli oldalán hatalmas pincék voltak, ahol a prímási uradalmak javait tárolták, ekkor már inkább csak zöldséget és almát: ezekből természetesen jutott a kispapok asztalára is. A korabeli stencilezett szemináriumi kiadvány Iránytű – Az esztergomi gimnazista papnövendékek hivatalos lapja címmel jelent meg. Néhány száma maradt fenn 1945 január–februárjából, illetve májusából. Az intézmény rektora ekkor Brückner József volt, a lap főszerkesztője és felelős kiadója pedig Erdős Mátyás spirituális. A Naplótöredék rovatban a következők olvashatók: „1944. dec. 24. – A hadikórház elhagyja a szemináriumot. Dec. 25. – Reggel diakónusszentelés volt itt az óvóhelyen. 1945. jan. 1. – Papszentelés és a kisebb rendek feladása az óvóhelyen. Jan. 2. – Halmosi duktor primíciája. Febr. 2. – Háborús Gyertyaszentelés.” A januári szenteléseket Meszlényi püspök végezte, aki a kanonoki épület pincéjében tartózkodott a bombázások alatt. Mivel a szeminaristáknak nem volt rádiójuk, a püspök a sajátját adta oda, „hallgassátok csak, tőletek úgyis megtudom, ha valami fontos hírt mondanak be.” Weiss János növendék további érdekes adatokat hoz a kis újságban Meszlényi püspökről, Tu es sacerdos in aeternum címmel. „December 13-án a palotában lakó kispapok lehurcolkodtak a szeminárium pincéjébe. A mai napig is (február) ott élünk, mint hajdan az őskeresztények a katakombák titkos üregeiben. December 26-án Meszlényi püspök úr az itt maradt subdiaconusokat diakónussá, 1945. január 1-én pedig presbyterekké szentelte. A püspök kézrátételével vettük a Szentlelket, hogy ha majd elnémul az ágyúdörgés és az ember újra emberi életet él, kimehessünk majd közéjük, telve Szentlélekkel, építeni a romok helyén egy szentebb és boldogabb életet. Mi, kedves tisztelendő testvérek már elértük földi célunkat: Tu es sacerdos in aeternum. Már megvoltak a primíciák is itt, a sötét pincében, minden külsőség nélkül, de annál szebb és felejthetetlenebb lesz egész életünkre. A sötétből indulunk a napvilágra, a meggyötört, annyit szenvedő, szomorú emberek közé. Akik most otthon vagytok, arra kérlek benneteket, ápoljátok a szent tüzet, hivatástok tüzét, hogy hűséges szívvel, hiánytalanul térhessetek majd vissza az új szemináriumba.”
(Folytatjuk.)
