Bérmálás – A papság lényegéhez tartozik a krisztusi parancs: „Menjetek, tanítsatok minden nemzetet.” Ennek legfontosabb eszköze a prédikálás. Meszlényi Zoltán prédikációi kötetbe szerkesztve meg is jelentek. A beszédek zöme bérmálkozókhoz szólt.
1921-ben szentbeszédet tartott egy bérmálás alkalmával, amelyben a szentség lényegéről szólt e szavakkal: „A régi rómaiak a katonákat megjelölték. Mikor valaki a katonai szolgálatra lépett, testébe egy jelet égettek, mely kitörölhetetlen volt, és mindig biztosan megmutatta, hogy az illető római katona volt. Valami hasonló megy végbe lelkünkben is a bérmáláskor.”
Egy másik bérmálás alkalmával ugyancsak őt kérték fel szónoknak, amikor még nem is volt felszentelt püspök. „Leszáll rátok a Szentlélek, és fényt gyújt lelketekben. Becsüljétek meg tehát ezt a mécsest, mely világít nektek az örök életre vezető úton. Valamikor élt Görögországban egy híres bölcs, Epiktétosz. Mikor meghalt, nem maradt utána semmi egyéb, csak egy agyagmécses, melynek világánál a bölcs ember tanult, gondolkodott az éj sötét óráiban. Az emberek versengtek egymással, kié legyen a mécses, s egy gazdag ember 1000 drachmát ajánlott meg érte. A vevő nem az agyagmécsest becsülte meg a nagy árral, mert hiszen azt pár fillérrel máshol is megszerezhette volna, de meg akarta becsülni azt a fényt, mely abból szétáradt, és melyben részese volt az elhunyt ember bölcsességének.”
Számos bérmálást végzett az ország különböző helyein. 1948. május 17-én Meszlényi püspök Kalocsára érkezett, majd 19-én Hercegszántóra ment bérmálni. Hercegszántó lakosainak száma 2700 fő, a magyar és a szerb lakosok aránya hatvan-negyven százalék volt. A lakosság fele egyházi befolyás alatt állt. A segédpüspököt a határban négyfogatú hintó várta, amelybe gépkocsijából átszállt, és a templom előtti téren nyolcszáz fős tömeg várta. Ezután misét tartott és bérmált. „Jó tanácsra most nagy szükségünk van, mert körül vagyunk véve emberekkel, akik csak rossz tanácsot adnak. Felteszik a kérdést: miért tekintetek az égre? Temetkezzetek csak a munkába, és akkor egész életetek biztosítva lesz…”
Beszédeiben határozottan képviselte az egyház tanítását, és kiállt annak jogai mellett. „Nemrég jelent meg egy rendelet, mely az egyházat akarja rábeszélni, hogy lazítsa meg a házasság bontási rendeletét, adjon lehetőséget a válásokra… iskoláinkat engedjük államosítani. Mi, akik katolikus iskolákban nevelkedtünk, láttuk, mennyire jó az egyházi nevelés. Még a vallás tanítását is el akarják venni gyermekeinktől.
1948. május 21-én Csátalján bérmált a püspök. A község elöljárósága a jegyzővel az élen fogadta, és mintegy ötszáz hívő volt jelen a misén. „Legyetek Krisztus katonái, töltsetek be fontos szerepet az életben. Legyen feladatotok a világban, legyetek jó példátokkal tanítói, nevelői azoknak, akikre már hatott a világ… „Mennyi kegyelemre van szükségetek ahhoz, hogy hősök is tudjatok lenni, mert bizony már sokan estek Krisztus zászlaja alatt.”
Működésének utolsó évében, 1950-ben Meszlényi Zoltán május 28-án, pünkösdkor a Herminamezőn, 29-én Rákosfalván bérmált. Ez utóbbi helyen a szentbeszédben Nikodémusról szólt a bérmáló püspök e szavakkal: „Nikodémusok mindig jártak közöttünk, napjainkban talán többen vannak, mint valamikor. Emberi tekintetek, földi előnyök, a jobb életlehetőségek elvesztésének félelme tartja vissza őket attól, hogy szívük indítása szerint odaboruljanak az őket hívó Jézus lábaihoz, hogy kövessék az egyház részéről feléjük küldött buzdító szavakat.”
A bérmálkozók szüleihez is szól: „Ezért hoztátok őket ma is ezen a nagy napon a templomba. Azt várjátok, hogy leszálljon lelkükbe a Szentlélek összes kegyelmeivel és ajándékaival, s erősítse hitüket Istenben, az ő egyszülött Fiában, aki érettük is emberré lett, s abban az örök életben, mely a megváltás gyümölcseként rájuk is vár.” A bérmálások sorozata folytatódott 1950. május 30-án a domonkosoknál, 31-én a Szent György lelkészségen, június 1-jén Törökőrön, 2-án Kőbányán a Kada utcában, 3-án az óbudai Szentháromság lelkészségen és 4-én, vasárnap Budajenőn. A budajenői szentbeszédben a Szentháromság titkáról szól a bérmálkozók előtt: „Ma a háromszemélyű Isten azért hívott benneteket ide, hogy rajtatok és bennetek is végrehajtsa pünkösd csodáját. Ma a kegyelmeknek és ajándékoknak bősége száll le a lelketekre. Mindazt, mit kaptok, a háromszemélyű Istentől kapjátok, mert minden a világban Isten hatalmából történik, az a háromszemélyű Istennek a cselekedete. Ő teremtett, ő tart fenn, ő adja nekünk a kegyelmi életet. Mégis úgy beszélünk, hogy a Szentlélek száll le ránk ajándékaival. A harmadik isteni személynek tulajdonítjuk a kegyelmi élet minden segítségét. S ez azért van, mert mindazt, amit kapunk, szeretetből kapjuk.” A püspök által végzett bérmálkozások június 5-6-7-én fejeződtek be.
