A kollégium a Szántó István által kezdeményezett magyar és III. Gyula pápa által létesített német kollégium összevonásából keletkezett. A német kollégium alapítása a bíborosok megajánlásából jött létre. A bíboros-testülettel való szoros kapcsolat jeleként a kispapok vörös reverendát viseltek, fekete cingulussal és vörös köpennyel. Épületük 1886 után a pompeji stílusú festményekkel díszített Constanzi-palota lett. A kollégiumot a jezsuita rend tartotta fenn.
Ebből a kollégiumból látogatták a szeminaristák az egyetemeket. Rómában a kollégium létesítésével szinte egy időben, 1553-ban alapította Loyolai Szent Ignác és Borja Szent Ferenc a Gregoriana Pápai Egyetemet, III. Gyula engedélyével. Hét éven át tanulnak itt a kispapok, előbb filozófiát, majd teológiát. Így kettős, filozófiai és teológiai doktorátust szerezhettek az itt végzettek. A végzettek szeretettel emlékeztek vissza Biederlack Józsefre, az egyházjog tanárára, aki rektoruk is volt. ”
Róma nagy hatást gyakorolt az ifjú növendékre, különösen a Szent Péter-bazilika és a katakombák szellemisége formálta lelkivilágát. Meszlényi Rómába érkezésekor már beszélt olaszul, franciául, majd egyetemi évei alatt megtanult németül és görögül is, természetesen a latin nyelv mellett. Az egyetem filozófiai karán kozmológiát, pszichológiát, mechanikát, kémiát, fizikát és fiziológiát hallgatott.
Az egyetemen csütörtökön szabadnap volt, amikor kisebb kirándulásokat tehettek a növendékek. Meszlényi Zoltán is gyakorta megfordult a San Saba-palotában. A legenda szerint a Monte Coelión állt Nagy Szent Gergely pápa atyjának, Jordanus/Gordianusnak a háza. Itt élt a szent édesanya, Szilvia is. Az apa halála után a házat Gergely monostorrá alakította, és maga is szerzetesként élt. A kolostor 550-560 táján keletkezett, amikor Gergely egy konstantinápolyi követségéből visszatért, és magával hozott egy Szent András-ereklyét, és ennek egy részét a San Saba apátjának ajándékozta.
A nyári szünidőben sem mehettek haza a növendékek, hanem együtt töltötték a szünetet a Szabin-hegyek alján, a San Pastoréban. A kis templomot II. Paszkál pápa 1100-ban említette mint a subiacói apátság birtokát. Majd a domonkosoké lett, végül 1845-ben adták el a villát a germanikusoknak, és a templomot is ők gondozták.
Ebben az időben három bíborosa volt Magyarországnak, akik szívesen látogatták a növendékeket. Samassa József egri érsek, Csernoch János – aki magyar zarándokokkal évről évre megjelent a Vatikánban, és Rómában rendkívül népszerű volt – és Hornig Károly, aki mecénás hírében állt. A kollégisták ismerték és szerették Csiszárik István címzetes püspököt, a követségi tanácsost. Gyakori látogatójuk volt Szoldatits Ferenc festőművész, aki sokat beszélt a diákoknak a nazarénus festőkről.
A növendékek életébe beleszólt a világháború. 1915-ben a kollégium átköltözött Innsbruckba, a Canisianum nemzetközi szemináriumába. Meszlényit is itt szentelték pappá 1915. október 28-án Canisius Szent Péter kápolnájában.
Meszlényi Zoltán római tanulmányait igen jó eredménnyel fejezte be: 1912-ben filozófiai, 1916-ban teológiai doktori címet szerzett, kánonjogból pedig 1914-ben baccalaureátusi fokozatot ért el.
A germanikusok Európa több országából, de elsősorban a német nyelvterületről érkeztek. Köztük volt Joannes Bydolek, aki 1950. január 4-én ír neki, mint hildesheimi segédpüspök. Ennek a kollégiumnak volt növendéke Nyisztor Zoltán történész, Vass József, a későbbi népjóléti és munkaügyi miniszter és Tóth K. János római kanonok. Meszlényi osztálytársa volt Maczalik Győző gyulafehérvári teológiai tanár, akit bebörtönöztek, és a jilavai börtönben lelte halálát – akárcsak Meszlényi Kistarcsán.
(Folytatjuk.)
