Fotó: Topor Márta
Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök vezette az esti dicséret liturgiáját a budapest-terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplomban.
2010. március 3-án, Boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspök első liturgikus emléknapja alkalmából ünnepi szentmise során Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek helyezte el a kommunista diktatúra vértanújának ereklyéjét a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-templomban. A relikvia a templom Szent József-oltárán kapott helyet, amelynek oltárkövét még Meszlényi Zoltán püspök szentelte fel 1937-ben. Az e mellékoltár központi helyén található hajdani tabernákulum belseje a kistarcsai gyűjtőtábornak azt a celláját mintázza, ahol a főpapot fogva tartották, és ahol – feltehetően a kínzások következtében – életét vesztette.
Ereklyéjének elhelyezése óta minden esztendőben a Pest-Belső Espereskerületben szolgáló papok, szerzetesek és a hívek összegyűlnek az emlékoltárnál, hogy együtt imádkozzák a vesperást, és Boldog Meszlényi Zoltán közbenjárását kérjék az ateista diktatúra minden áldozatáért. A mostani szertartáson Cserháti Ferenc püspök beszédében felidézte elődje, Meszlényi Zoltán püspök életútját. Meszlényi Zoltán Lajost negyvenhat évesen szentelték püspökké 1937. október 28-án, papságának 22. évfordulóján. Püspöki jelmondata: „Fidenter ac fideliter” – „Bizalommal és hűséggel”. Ez a jelszó jellemezte már korábbi papi életét is, de püspöki működése idején még inkább meghatározta azt. Egyik ráállított megfigyelője akaratlanul is erényei mellett tanúskodik, amikor jelenti: Serédi Jusztinián arra használta fel „ezt a hatalmas aktivitású, nagy szorgalmú, fáradhatatlan embert, hogy vele hajtassa végre a prímási és káptalani birtokok modernizálását”, és ő ezt fanatikus hévvel el is látta. Mindezek mellett azt is feljegyezték róla, „hogy egyéni jövedelméből, minden hivalkodás nélkül sokat juttatott a szegény gyermekek élelmezésére és egyéb jótékony célra, amiről csak azok tudtak, akik előtt emberbaráti cselekedete nem volt leplezhető”.
Cserháti Ferenc püspök beszédében felidézte: 1945. október 2-án Mindszenty József veszprémi püspök lett az új esztergomi érsek, és az ő kormányzása idején bontakozott ki az Egyház életének igazi nagy kálváriája. Meszlényire komoly feladatok nehezedtek, és ő a fokozódó egyházüldözés ellenére is a legnagyobb odaadással és hűséggel szolgálta Egyházát és főpásztorát, előbb officiálisként, aztán mint levéltáros, egyházmegyei könyvtáros, főiskolai prodirektor, főpásztora elhurcolása után pedig mint káptalani helynök és vértanú.
A tanúvallomásokból kitűnik, hogy Meszlényi Zoltán mindig belső komolysággal és jámbor módon töltötte be papi kötelezettségeit. Hivatásának hűséges teljesítése miatt tartóztatták le. Isten és Egyháza szolgálatát sohasem tagadta meg, még azért sem, hogy saját életét megmentse – hangsúlyozta Cserháti Ferenc. – Meszlényi Zoltán káptalani helynöki székfoglalóján tett vallomását 1951-ben vértanúságával igazolta: „Krisztus hű pásztoraként a hitet és Egyházunk iránti hűséget meg nem tagadtam soha.”
Forrás: Avilai Nagy Szent Teréz-plébánia
