A hét főbűn

Ifj. Gyergyádesz László művészettörténész, főmuzeológus az intézmény Képzőművészeti Gyűjteményének vezetője a kezdeményezés múltját és az idei tárlat jelentőségét összegezte: Felhívásunkra ezúttal rekordszámú jelentkező, 236 művész 234 alkotást, illetve sorozatot adott be. A zsűri ebből 126 alkotó 125 művét, sorozatát javasolta kiállítani és a katalógusban megjelentetni. A zsűri tagjai Aranyi Sándor festőművész, Balanyi Károly grafikus- és zománcművész, ifj. Gyergyádesz László művészettörténész, Szabó Tamás szobrász, festőművész és Zelenák Katalin textilművész voltak. Ezúttal is a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozata ajánlotta fel a kiállítás fődíját, amelyet a zsűri döntése alapján Darázs József szegedi festőművész kapott. A második díjat Ulrich Gábor Kecskeméten élő képzőművész, animációsfilm-rendező vehette át a megnyitóünnepségen.
A kiállítók a hét fő bűn témájában adták be alkotásaikat a következő felhívásra: „A Magyar Katolikus Lexikon szerint a »főbűnök (latinul peccata capitalia) olyan bűnök, melyek önmagukban nem mindig súlyosak, de a hétköznapok igen sűrűn teremtenek alkalmat elkövetésükre, s gyakoriságuk miatt súlyos bűnök forrásai lehetnek. A megnevezés nem pontos, mert valójában víci­umokról és nem bűnökről van szó. A Szentírás szerint a szívből származnak (Mk 7,22), és a test kívánsága, a szem kívánsága és a világ kevélysége táplálja őket (1Jn 2,16). Ellenszereik a lélek gyümölcsei (vö. Gal 5,22). A Szentírás bűnkatalógusaiból (Mk 7,22; Gal 5,19) idővel a főbűnöket nyolc, majd hét bűnben foglalták össze: kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség. Régebben nyolcadikként a hazugságot sorolták a főbűnök közé. Az ellenük való harcban igen könnyű eltévelyedni, mert az ember vagy kilátástalannak találja a küzdelmet, vagy nem ismeri föl magában a főbűnök megnyilvánulásait. Az okos küzdelemhez nagy türelem, alázat, isten­rehagyatkozás kell, és fontos a részleges lelkiismeretvizsgálat.« 2008-ban, a globalizáció korához igazítva, a Vatikán közzétette a hét új főbűn listáját is: kábítószer-kereskedelem és a kábítószerek használata; gyermekek bántalmazása és pedofília; környezetszennyezés; prostitúció; az emberi gének manipulálása; felebarátaink szegénységbe taszítása profitszerzés céljából; pénzköltés luxuscikkre.
A főbűnök témája már eddig is számos kiváló művészt inspirált, de közülük is kiemelkedik Hie­ro­nymus Bosch, akire nemrégiben emlékezett a művészeti világ halálának ötszázadik évfordulóján. A biennálé témája tehát ezúttal kettős, mert a nagy hatású mester egyedi, de a keresztény ikonográfiához szorosan kapcsolódó festői világának kortárs reminiszcenciáit, művészi feltárását, újraszövését is szívesen látjuk. Ám ez nem csupán a »szörny-ikonográfiát«, s az oly sokat kutatott, ám teljességgel még fel nem tárt, sajátos szimbólumrendszert jelentheti. A számtalan bonyolult értelmezési kísérlet, nyakatekert következtetés helyett egy spanyol szerzetes, Fray José de Sigüenza igencsak egyszerű, de annál több igazságot tartalmazó gondolatát ajánljuk az alkotók figyelmébe 1605-ből: »Ennek a festőnek a munkái véleményem szerint azért különböznek a másokéitól, mert míg a többiek külső megjelenésük szerint ábrázolják az embereket, addig neki megvan a bátorsága ahhoz, hogy olyanoknak fesse őket, amilyenek belső mivoltukban.«”
A Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé első nyolc alkalma során összesen 980 alkotást sikerült kiállítanunk a kecskeméti Cifrapalotában, ami jól mutatja, hogy mennyire hiányzott egy ilyen sorozat a magyarországi kiállítási palettáról. A 2000. évi „próbatárlatot” követően, 2002-ben, az első alkalommal a keresztre feszítés jelenetét és a legfontosabb szimbólumot, a keresztet választottuk, majd 2005 tavaszán a Genezis őstörténeti részét, a Teremtés könyvének első tizenegy fejezetét. (Mindkét alkalommal hatalmas tömeg vett részt a megnyitókon, melyeken Erdélyi Zsuzsanna, majd Dávid Katalin tartottak ünnepi beszédet a keresztény művészetről.) A harmadik biennálén, 2006-ban az oltár volt a téma, míg a negyediken Krisztus példázatait „adtuk fel”. 2009/2010-ben az Apokalipszis, a Jelenések könyve volt az ábrázolandó ikonográfiai program, 2013 tavaszán az angyalok, míg 2015-ben, a hetediken a gyermekek, a gyermekség. A legutóbbi alkalommal, 2016-ban pedig a magyar és a magyarországi szentek.
A keresztény biennálékhoz kapcsolódik az a szintén bő másfél évtizede tartó módszeres gyűjtői tevékenység, melynek eredményeként a Kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti gyűjteményén belül létrehoztunk egy, a nem egyházi fenntartású magyarországi múzeumokban ma még egyedülállónak tekinthető, speciális gyűjteményi egységet. A kollekció szerencsére folyamatosan gyarapodik, ennek köszönhetően 2017-ben már túl vagyunk a négyszázadik beleltározott tételen. Gyarapítási keret hiányában a fő módszer a művészek rábeszélése arra, hogy ajánlják fel műveiket a múzeumnak. (Aktuális kiállításunkhoz már előzetesen harminc felajánlás kapcsolódik.) A gyűjtemény összetétele, minősége tehát alapvetően az alkotók jóindulatától és az egyes biennálék témájától függ, éppen ezért igyekszünk kihasználni a Nemzeti Kulturális Alap által kiírt műtárgyvásárlási pályázatokat is. Az alkotóktól tudjuk, hogy adományozási kedvüket jelentősen fokozták azok az országjáró tárlatok, melyeken egy-egy válogatást mutattunk be, így élővé téve e múzeumi tárgy­együttest.

(A kiállítás május 27-ig, keddtől vasárnapig 10 és 17 óra között tekinthető meg.)

Forrás: Ifj. Gyergyádesz László

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..