Münchenben épületlakatosnak tanult. Segédvizsgája előtt leesett az építkezési állványról, súlyosan megsérült, élete végéig sántíott. Egy kovács műhelyében jutott munkához a szomszédos Reichenbachban.
1891-ben a betegápoló irgalmas rend megvásárolta a reichenbachi kolostorépületet, amelynek falain belül létrehozták a mai napig is működő ápolási intézetet. Kugler felvételét kérte a rendbe. 1894-ben kezdte meg újoncidejét. Ettől kezdve Eustachius testvér volt a rendi neve. 1898-ban tett örökfogadalmat. 1925-ben a bajor rendi káptalan provinciálissá választotta. Így vált a sántikáló lakatosinasból tizennyolc egészségügyi intézmény és mintegy négyszáz szerzetes elöljárója. A nemzetiszocializmus idején a rend kórházait lefoglalták, a testvéreket besorozták katonának, fogyatékos ápoltjaik százait vitték a gázkamrába. Euszták testvért újra és újra kihallgatta a Gestapo. Ő azonban az életveszélyes fenyegetések ellenére bátran képviselte testvérei és a betegek érdekeit. Időskorában kiújult lábfekélye, majd gyomorrákban szenvedett, de zokszó nélkül viselte. hetvenkilenc éves korában, 1946. június 10-én hunyt el Regensburgban, életszentség hírében. Boldoggá avatásán magyarországi irgalmasrendi szerzetesek, valamint budapesti, pécsi és érdi munkatársaik is részt vettek.
