A hír rendkívül örömteli, hiszen az utóbbi években jobbára csak arról hallottunk, hogy a csökkenő gyerekszám miatt vidéken és a városokban is számos óvodát, iskolát bezártak vagy összevontak; a fejkvóta alapú támogatási rendszerben olykor gátlástalan harc dúl a tanulókért; az intézmények dolgozói különféle propagandafogásokkal győzködik a szülőket…
Jó érzés tudni, hogy a magyar egyház egyik legrangosabb iskolája töretlenül élvezi a családok bizalmát: a közelmúltban kirobbant – olykor fájdalmasan valós, többnyire viszont a média által hazug módon tálalt, netán teljesen koholt – egyházi botrányok nem ártottak a tekintélyének. Meggyőződésem szerint ez elsősorban nem hiúsági, sokkal inkább (bocsánat a szónokias fordulatért) jövőbe mutató nemzeti sorskérdés – hiszen egyházi iskoláink legfőbb feladata mégiscsak a következő évtizedek honi keresztény társadalmának megalapozása. Más szavakkal: iskoláink olyan bölcsők, melyekben a jövendő magyar katolikus értelmiséget is ringatják.
Lényeges, hogy egyházi iskoláinkban a népszerűség dacára se uralkodjék el az üzleti szellem. A pannonhalmi szerzeteseknek például mostanság sokan javasolták, hogy a túljelentkezésre tekintettel indítsanak több osztályt az alsó évfolyamon. Ám a bencések szerencsére ellenállnak e kísértésnek: azt vallják, hogy a jelenleginél népesebb iskola elveszítené a családiasságot, és többé már nem „Pannonhalma” lenne, hanem csak egy átlagos intézmény.
