Az őszi táj aztán télire vált, ropog a hó a talpunk — vagy a biciklink kereke — alatt; megesik ilyenkor, hogy kétségbe esünk: hogyan fogjuk átvészelni a telet? Nemcsak a hidegre, a cidrizésre gondolok, hanem a téli izoláltságra, a szerencsés esetben fűtött lakásokba, házakba való visszahúzódásra és a hosszas várakozásra, hogy eljöjjön a fény, a meleg. Van úgy, hogy a téli hidegben a kisöcsénk öröme a kisvasút vagy egy bukósisak. De mi a teendő, ha öcsi öröme, villanyvasútja felmondja a szolgálatot, és nem indulnak a szerelvények?
Bollók Csaba Észak, észak című játékfilmje ezzel a jelenettel indul. Juli elhatározza, hogy megszerzi a szükséges energiát testvére kisvasútjához, ezért kötött kesztyűben és napszemüvegben biciklire ül, dacol a téllel, hóval, botcsinálta rablóbandával, és addig tekeri dinamós kerékpárját északnak, míg a nap végére sikerül újraindítani a villanymozdonyt. Misi motoron követi-segíti.
Hinta, bicikli, kisvasút, motor és egy rozzant kisbusz — a szabadság egy-egy eszköze. Az egyszerű megoldásokkal, tárgyakkal és párbeszédekkel varázslatosra formált film nemcsak járművek és emberek találkozásáról, keresztútjairól és küzdelméről szól, hanem az emberi — vagy bátor szóval családi — összetartozásról, kereszteződésekről és küzdelmekről is. Bollók Csaba meséje különösen ajánlott hideg őszi-téli estékre: a táj varázsa, az emberi humor, kitartás, szabadság és szerelem története átmelengeti a szívünket.
