Akik várnak

Makk Kár­oly Sze­re­lem cí­mű film­jét sok­fé­le­kép­pen le­het ér­tel­mez­ni. Sze­rin­tem leg­in­kább a vá­ra­ko­zás­ról szól. Na­gyobb rész­ben Déry Ti­bor Két as­­szony cí­mű no­vel­lá­ja ad­ja meg az ala­pot, a Sze­re­lem cí­mű írás csak az utol­só ti­zen­öt perc­ben ve­szi át a he­lyét. A két as­­szony —a fe­le­ség (Törőcsik Ma­ri) és az idős, ágy­hoz kö­tött anya (Dar­vas Li­li) — egy­aránt ha­za­vár­ja a sze­re­tett fér­fit. Míg Lu­ca tud­ja, hogy a fér­je bör­tön­ben van, ad­dig az anyát ab­ban a hit­ben tart­ja, hogy fia Ame­ri­ká­ban fil­met for­gat. Mert így ta­lán kön­­nyebb a vá­ra­ko­zás.
Az anya szá­má­ra már csak a múlt lé­te­zik, az is csak fel-fel­vil­la­nó, hal­vány em­lék­fosz­lá­nyok­ként. Lu­ca azon­ban ke­mé­nyen küzd — fér­je mi­att a mun­ka­he­lyé­ről is elbocsát­ják. Szá­má­ra még lé­te­zik jö­vő, bár csak sejt­het­jük, hon­nan nye­ri ki­lá­tás­ta­lan­nak tű­nő vá­ra­ko­zá­sá­hoz a lel­ki­erőt.
A film leg­drá­ma­ibb je­le­ne­te az, ami­kor a fér­fi (Dar­vas Iván) vá­rat­la­nul ha­za­ér­ke­zik. Itt már nin­cse­nek sza­vak, csak gesz­tu­sok. A ren­de­ző­nek és a két sze­rep­lő­nek itt va­la­mi olyat si­ke­rült be­mu­tat­ni, amit a film­mű­vé­szet­ben csak ke­ve­sek tudtak. Nem a vé­let­len mű­ve te­hát, hogy ez az al­ko­tás be­ke­rült min­den idők leg­jobb ti­zen­két ma­gyar film­je kö­zé, Törőcsik Ma­ri és Dar­vas Li­li pe­dig el­nyer­te az 1971-es cannes­-i film­fesz­ti­vál kü­lön­dí­ját.