A Biblia üzenete Mt 16,21–27

A válasz tömören így fogalmazható meg: azért, mert vette a bátorságot, hogy megpróbálja „felülírni” az isteni szándékot. Péter nem tudja, nem akarja elfogadni az isteni megváltás kereszt általi útját, ehelyett – emberi okoskodásból kiindulva – szeretné kijavítani azt. Mintha csak ezt mondaná: „Legyél olyan Isten, amilyet én akarok. Úgy szabadíts meg, ahogyan azt elvárom!” Jézus válasza igen kemény: „Távozz tőlem!”, azaz: „Takarodj vissza mögém!” Nincs alku. Isten nem alkalmazkodik hozzánk. Egyetlen útja van a megváltásnak, ezt kell elfogadnunk, ehhez kell alakítanunk az életünket – a Mester nem lesz a játékszerünk.
A krisztusi hit legfontosabb kihívása és kritériuma ez. Lehet, hogy ma nem úgy várjuk a politikai Messiást, mint a kétezer évvel ezelőtti zsidóság. Ugyanakkor bennünk is megfogalmazódnak vágyak: ezt vagy azt, így vagy úgy szeretnénk. Inkább a saját elvárásainkra figyelünk, semmint hogy alávetnénk magunkat az isteni rendelésnek. Egy olyan vallás „receptje” ez, amely lehet, hogy állandóan és szóról szóra idézi a Szentírást, az üdvösség igéit – ugyanakkor mindig saját magához szabva értelmezi őket. A szó még ugyanaz, de az annak tulajdonított jelentés már inkább beszél rólunk, mint a szó Kimondójáról. Mi leszünk a középpont, amely arra akarja kényszeríteni a Végtelent, hogy körülötte keringjen.
Egy gond van csupán: a mi vágyaink, a mi elképzeléseink nem tudják elhozni a megváltást. Ha Isten olyan lenne, amilyennek látni akarjuk, akkor borzalmas világ köszöntene ránk. Megromlott rendszereink, a hatalmasok, a korruptak és a gazdagok logikája nyerne ezáltal szentesítést, a legyőzöttek, a szegények, a kitaszítottak pedig örökre magukra maradnának. Vitatkozgathatnánk arról, ki jobb és ki rosszabb, kié az Isten – ahogyan ez sajnos sokszor meg is történik. A hívőnek azonban tudnia kell: nem Isten a miénk, hanem mi vagyunk Istenéi. Csak akkor válunk kereszténnyé, ha Krisztus mintájára felvállaljuk a magunk keresztjét (ami vágyaink, elvárásaink és emberarcú reményeink „halálát” is jelenti). Nem e világi megdicsőülés és győzelem az út, nem a többiek fölötti hatalomra jutás a cél, hanem önmagunk szabad és tudatos felajánlása, a küzdelmektől nem mentes, mégis békét adó belesimulás az atyai akaratba. Hiszen élet és halál, felmagasztaltatás és megaláztatás Krisztus kereszthalála és feltámadása óta új értelmet nyert.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.