Beváltatlan ígéret

Viszont hamarosan megjelenik a színen egy nyugdíjas mérnök-tanár és egy ügybuzgó környezetvédő, s ez hőseink számára megnehezíti a helyzetet. Mivel a film Matt Damon szerelemprojektje volt (forgatókönyvíró és főszereplő, s egy ideig úgy volt, maga rendezi az alkotást), értelemszerűen az ő alakjára van kihegyezve a történet. A színész igyekszik is becsülettel, ám valahogy nem sikerül megoldania a feladatot. Gus Van Sant mentené a menthetőt – a kellemesen melankolikus hangulat, a kisrealista jellemábrázolás és a gyönyörű képek mind rutinját dicsérik –, de a film végére eluralkodnak a didaktikus szavalatok. S ez bizony nem áll jól egy olyan filmnek, amely a lokalitás és a globalizmus ellentmondásos viszonyát szeretné árnyaltan bemutatni. Mert ugyan nem kétséges, hogy morálisan mi a helyes döntés, az érvek és ellenérvek igencsak tessék-lássék módon sorakoznak fel, legyen szó a meggazdagodás hamis ígéretéről vagy a talajfúrások katasztrofális környezeti hatásairól.

Hiába fordul nagyot a végére filmünk cselekménye, a stáblistát bámulva nem tudtam elhessegetni a gondolatot, hogy az alapszituációból sokkal többet is ki lehetett volna hozni: az ígéret földje ugyanis paradox módon nem témájának kibontásában, hanem elsősorban a karakter- és hangulatépítésben erős. Komótos, Danny Elfman ezúttal visszafogott zenéjével kísért képei egy másik filmet idéznek fel bennem: az épp harminc évvel ezelőtt bemutatott A kisvárosi hőst (Local Hero), mely nemcsak filmzenéjében (Mark Knopfler muzsikája azóta legendássá vált), összességében is jobban sikerült.

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.