Az embernek erre válaszolnia kell, és ez a hívő magatartásában nyilvánul meg – hallhattuk Gaál Endre professzortól, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán a Bibliáról a Biblia évében címmel rendezett konferencián, március 1-jén.
A professzor előadásában kitért a szószerinti sugalmazás kérdésére, miszerint az isteni szerzőség a szó szoros értelmében minden szót diktált. Egy másik felfogás több szerepet tulajdonít a közreműködő embernek, aki saját kulturális adottságaival, korhoz kötött ismereteivel közreműködik a szent iratok elkészültében. A katolikus egyház ezt az álláspontot vallja. „A Biblia szent könyvünk, mert Isten a szerzője, az ő kinyilatkoztatását közvetíti mintegy betűbe zárva, emberi függés és létviszonyok hordozásában” – hallhattuk az előadótól.
Székely János püspök előadásában a bonyolult és szerteágazó rabbinikus irodalom szerepéről beszélt. Ahhoz, hogy helyesen értsünk egy szöveget, szükségünk van Krisztus-korabeli szövegekben lévő utalásokra, régészeti leletekre, de nem lehet egy-egy részt kiragadott szövegként kezelni. Példaként említett két ismert idézetet: „ha a só ízét veszti” (Máté 5,13), és „könnyebb átmenni a tevének a tű fokán” (Mt 19, 24). Bebizonyosodott, hogy ízetlen só nem létezik, de a „tű foka” sem egy kapu, mint ahogy régebben magyarázták. Ezekkel a kifejezésekkel Jézus csak megdöbbenteni akarta hallgatóságát.
A Magyar Bibliatársulat Alapítvány főtitkárától, Pecsuk Ottótól megtudhattuk, hogy a bibliafordítás első nagy korszaka az ókori hetvenes fordítással kezdődött, majd megjelentek a görög nyelvű fordítások. A reformációt követően a középkor latin bibliafordítói a hagyományt vitték tovább, majd az 1800-as években, a nagy nyugati bibliatársulatok is ezt az örökséget vették át.
Míg a könyvnyomtatás feltalálásakor harminchárom nyelven létezett bibliafordítás, addig a XIX. században négyszáz, a XX. században már ötszáz nyelven olvashatták a szent könyveket. 1988-ban felmerült az igény egy katolikus-protestáns fordítás elkészítésére. 1998-99-ben a Magyar Bibliatársulat felvette a MKPK-val a kapcsolatot, és Márfi Gyula veszprémi érseket bízták meg ennek irányításával, melynek munkálatai most is folynak.
Elavult-e a Biblia, vagy ma is aktuális? – tette fel a kérdést Zsengellér József református teológus, majd rámutatott néhány olyan bibliai értékre, amely ma sem vesztett időszerűségéből. A közösségvállalás szép példájára, amely Józsue 7. fejezetében domborodik ki. A tízparancsolat alapetika, az élet tisztasága, a szeretet, a hűség a mai embernek is éppúgy aktuális. A szülők tisztelete a családot megtartó erőt jelenti, mert ennek hiányában a család szétbomlik.
Török Csaba, a Sapientia tanára, az Avilai Szent Teréz templom káplánja az igehirdetés lehetőségeiről és évszázadok alatt bekövetkezett változásairól beszélt. Az igehirdetésre és a Szentíráshoz való viszonyunkra hatással van az a kor, amiben élünk. A keresztény igehirdetés két fő elemből tevődik össze: az egyik a jézusi igehirdetés a másik maga Jézus személye. Az igehirdetés által a krisztusi történelmi múlt idő kegyelmi jelen idővé válik, az írott szó élő szóvá.