Vajon a betlehemiek közül hányan tudhatták, kicsoda József és Mária? Még Betlehem is túl nagy volt, még az utazók, a karavánok kényelmetlen szállása is túl „fényűző” lett volna a Megváltónak. A lapos tetejű házakban sokan kerestek szállást abban az időben, rokonok jöttek messziről a népszámlálás miatt. Így aztán a ma is látható, tizenkét méter hosszú, három méter széles és három méter magas bolthajtásos barlang lett kétezer évvel ezelőtt a történelem egyik legfontosabb helye a Földön.
A betlehemi barlang szűkös szegletei közt nemcsak Heródes király egykori csodálatos palotáira gondoltam, de kastélyok és luxushotelek lakosztályaira, medencés családi házakra, polgári lakásokra is, és arra, mennyire becsapjuk magunkat, ha azt gondoljuk, hogy a jól végzett munkáért jólét, mi több, luxus jár.
Itt, ebben a szűk barlangban történt Máriával és Józseffel az emberként megtapasztalható legnagyobb csoda. A születés utáni első lélegzetvétel, az első sírás, a mosdatás, a bepólyálás örök élményként költözhetett a lelkükbe, ahogyan mindez ma is mélyen bevésődik minden szülő szívébe. Boldogságukban biztosan mindketten szűkösnek érezték a barlangot, és talán az egész világot is. Nem hiszem, hogy sokat aludhattak ezen és a következő néhány éjszakán. „Hic de Virgine Maria Jesus Cristus natus est. 1717″ – olvassuk a feliratot a születés helyét jelző ezüstcsillagon, és nem csoda, hogy mindenki szeretné megérinteni. Csendben akarok maradni, a mécsesek fénye újabb gondolatokat ébreszt bennem. A homályosan látó újszülöttnek a sötét barlangban világító fáklya volt az első élménye a fényről. Édesanyja testének melege óvta itt a földre született Istenfiát, és ha sírt, ezek a falak visszhangozták a hangját. Az ügyes kezű József talán vizet hozott, és szalmával igyekezett otthonossá tenni a barlangot.
Az újszülött Jézus első látogatói nem rokonok, barátok, hanem ismeretlen pásztorok voltak. Azt hozták magukkal ajándékul, ami éppen náluk volt. A születés barlangjától talán egy kilométerre található a pásztorok rétje, azokkal a barlangokkal, ahová a rossz idő elől behúzódtak nyájaikkal a pásztorok. Ma gyér itt a növényzet, köves a talaj, és a barlangban fából faragott betlehemi jelenet fogad minket. Házak az egyik oldalon, pusztaság a másikon, és a távolban Jeruzsálem falait sejtjük. Itt hallották a Glóriát, itt látták a fényességet. Nem a napkeleti tudósok jöttek először, hanem azok a pásztorok, akik bölcsességüket a Nap, a Hold és a csillagok járásából, a természet ismeretéből szerezték. Ők igaz, istenhívő emberek voltak, akik talán az utolsó helyeken álltak a betlehemi zsinagógában, de indíttatást kaptak arra, hogy keressék az Üdvözítőt. Hitték, és indultak. Milyen meglepetést, talán még félelmet is kelthettek József és Mária lelkében a barlanghoz érő pásztorok… Hát még az, amit mondtak, hiszen angyalok szózatáról, megszületett Megváltóról, sohasem látott fényességről szóltak. A betlehemi barlang ma drapériákat, díszes mécsestartókat rejt, legbelül pedig ezüstcsillag és rajta latin nyelvű felirat jelzi a születés hagyomány szerinti helyét. A rövid idő, amit itt tölthetünk, talán elég arra, hogy felfogjuk, hol is járunk. Ezután más lesz minden karácsony, mert láttuk a születés helyét.
A templomtól délkeletre van az a Tej-barlangnak nevezett hely, ahol József és Mária meghúzta magát Jézussal, mielőtt Egyiptomba menekültek volna. A jámbor hagyomány a barlangot csodás tulajdonsággal ruházta fel: úgy tartják, hogy falai megkönnyítik a szoptatást. Itt, e barlangok egyikének homályában lepték meg a Szent Családot szavaikkal és ajándékaikkal a csillag fényét követő, messziről jött bölcsek. Sok kisebb barlang van a környéken, a Szent Katalin-kolostoron belül is, és ha fel akarjuk idézni Jézus első heteit, akkor mi is kénytelenek vagyunk a hagyományra támaszkodni. Ám annyit biztosan tudunk, hogy e barlangok nyújtottak szállást a családnak, ide tértek vissza Jeruzsálemből, és innen kellett aztán menekülniük Heródes haragja elől.
A Születés bazilikájában sorban állnak a zarándokok, hogy a lépcsőn egyesével leereszkedve lejussanak a barlanghoz. Hadrianus császár Adonis-szentélyt építtetett ide, hogy elfedje a Megváltó születésének helyét, ám ezzel akaratlanul is megjelölte azt. Később Szent Ilona császárné hatalmas bazilika építésével tette nyilvánvalóvá, milyen fontos nekünk, keresztényeknek ez a néhány négyzetméternyi hely. Mindannyian a Megváltónkat keressük itt, ahol az ég és a föld összeér, de csak békében, csendben és egyszerűségben találjuk meg őt, aki itt született.
Fotó: Kissimon István
