Érzése szerint mit ismertek el ezzel a díjjal?
– Az irodalom, a kultúra és a művészetek népszerűsítése terén végzett erőfeszítéseinket. Végtelen örömet érzek, amiért volt, aki felfigyelt a munkánkra, törekvéseinkre, eredményeinkre, és jelölt bennünket a díjra.
Mikor került ebbe a pozícióba?
– 2007 decemberében kért fel Szita Károly polgármester, hogy fogadjam el a társaság ügyvezető titkári posztját és az ezzel járó újjászervezési feladatokat, figyelembe véve a megváltozott működési feltételeket. Tevékenységünk valamennyi ágának megvalósításához pályázati forrásokat kellett keresni. Az Agórában (Együd Árpád Kulturális Központ) lévő iroda fenntartását a város biztosította, így kiszámítható anyagi hátérrel indulhattunk.
Egy országos, sőt határokon átívelő szervezet tevékenysége felett bábáskodik. Ma is megvan a rangja e nagy múltú irodalmi és művészeti társaságnak?
– A közel háromszáz fős taglétszámú társaság erdélyi, vajdasági, kárpátaljai és felvidéki kapcsolatai a 90-es évek óta egyre inkább erősödtek és állandósultak. Megtartottuk a nemes hagyományt. A Somogy folyóirat tanácsadó testületének tagjai is e területek magyarlakta vidékeinek képviselői. 2018-ban huszonnyolcadik alkalommal rendeztük meg a Berzsenyi Helikon Napok konferenciánkat Keszthelyen. Rendezvényeink témái is élő kapcsolatokra utalnak: Magyar kisebbségek a Kárpát-medencében, A magyar írók I. világtalálkozója, A magyar könyvkiadás és könyvterjesztés a Kárpát-medencében, Elfelejtett irodalom, Magyar városok irodalma és irodalmi társaságai – hogy csupán néhányat említsek a hosszú sorból.
1988 óta a Berzsenyi Helikon Napokon adják át a Berzsenyi-díjat, ami Kárpát-medence-szerte számontartott, rangos elismerés. Kik a birtokosai ennek a díjnak?
– A kitüntetettek között találjuk többek között Tőkés Lászlót, Dudás Károlyt, Dupka Györgyöt, Balla D. Károlyt, Szőnyi Zsuzsát, Albert Gábort. Társaságunk eddig mintegy negyvenöt író, költő, tanár, újságíró tevékenységét ismerte el ezzel a díjjal, s arra is büszke vagyok, hogy tagjaink közül többen Kaposvár megyei jogú város díszpolgárai. Köztük örökös elnökünk, Takáts Gyula, Papp
Árpád, Fésűs Éva, Szigetvári György, Gáspár Ferenc. De az állami kitüntetettek névsora is ilyen hosszú.
A kezdőknek is szárnyakat adnak, hiszen Berzsenyi szülőfalujában, Niklán nyaranta megszervezik az irodalmi táborokat, ahol kortárs irodalmárok foglalkoznak potenciális utódaikkal. Baráti parolát nyújtanak egymásnak, ahogyan ez Babits vagy éppen a Somogy egykori főszerkesztője, Tüskés Tibor számára is oly fontos volt…
– Nyolc éve szervezzük a niklai táborokat, s örülünk, hogy az irodalom felé terelgethetjük a részt vevő diákokat. A táborban hallottak és átéltek nagy hatással voltak azokra a középiskolásokra, akik úgy döntöttek, hogy magyar szakra felvételiznek az egyetemre. Egyikük éppen a Berzsenyi-társaság történetét választotta szakdolgozati témájául.
Az ügyvezető titkár egy-egy rendezvény előkészítése és lebonyolítása során jelentős írókkal, költőkkel, művészekkel kerül kapcsolatba. Melyek voltak a legmeghatározóbb élményei?
– Feladatunknak, ha úgy tetszik, missziónknak tekintjük a Kárpát-medence irodalmi, képzőművészeti és tudományos életének támogatását és rendezvényeinken való bemutatását. 2015–2016-ban fő témánkhoz kapcsolódóan az emigráns magyar irodalom képviselőit hívtuk meg egy-egy előadásra. Az a megtiszteltetés ért, hogy együtt ebédelhettem és beszélgethettem egyetlen még élő képviselőjükkel, Ferdinandy Györggyel. Nagy hatással volt rám Jókai Anna tiszta lelkülete, egyenes jelleme, kemény szókimondása, és rajongtam Albert Gábor igaz, mély emberségéért is. Évente általában 32-35 rendezvényünk van, s ezek mindegyikén alkalmam volt találkozni az éppen adott téma szakavatott képviselőivel. Tíz esztendő alatt tehát tízszer ennyi íróval, költővel kerültem kapcsolatba, akik mindannyian nagyszerű értékeket képviselnek. Csodálatos névsor volna, ha valamennyiüket megemlíthetnénk.
Nemcsak a somogyi megyeszékhelyen és a megye különböző városaiban, hanem Budapesten, a Jókai Anna Szalonban is rendszeresen tartanak rendezvényeket. Mennyien látogatják a különféle irodalmi-művészeti esteket, író-olvasó találkozókat?
– Regisztrált tagjaink közül sokan budapestiek. Ezt figyelembe vesszük éves programjaink tervezésekor is. A Jókai Anna Szalon elegáns, nyolcvanfős előadóterme már többször kicsinek bizonyult. Kaposváron kialakult törzsközönségünk várja a programjainkat. Előadóink és a témák természetesen új hallgatóságot is vonzanak. 2017–2018-ban például a 200 évesek – Pap Endre, Arany János, Tompa Mihály –, a 100 éve született Szabó Magda és Mándy Iván, illetve a 100 évvel ezelőtt elhunyt Kaffka Margit évfordulóira emlékeztünk, meglehetősen nagy közönségsikerrel. A város nagy rendezvényeihez kapcsolódó programjaink látogatottsága az átlagosnál is jelentősebb. 2014 óta minden évben a megye négy városában mutatja be a Somogyot Szakály Sándor elnök úr és a folyóirat szerkesztői: Ujváry Gábor és Császtvay Tünde. Legutóbb Balatonlellére látogattak. Ha pedig Berzsenyi Helikon Napok, akkor természetesen Keszthely, ahol hallgatóságunk nem csak tagjainkból, hanem az adott téma iránt érdeklődőkből áll. Egyébként szívesen szervezünk programokat iskoláknak is a megyeszékhelyen; különösen gyümölcsöző a kapcsolatunk a Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium és Általános Iskolával.
Említette a Somogyot, e nagy múltú lapot. Az országban nincs is más folyóirat, ami valamely megye nevét viselné. Könnyű megszólítani a szerzőket?
– Az idén 47. évfolyamába lépett folyóirat negyedévente jelenik meg kilencvenhat oldalon. A beérkezett kéziratok tömegét látva azt kérném a jó tündértől, hogy évi hat számban biztosíthassunk megjelenést a legkülönbözőbb korosztályokba tartozó íróknak, és ha lehet, akkor 112 oldalon. A szerzők szeretik a lapot. Várom, hogy a potenciális szponzorok is felismerjék és méltányolják a törekvéseinket, melyekkel a magyar kultúra és nyelvápolás ügyét is támogatjuk.
A Somogy megyei Prima díj egymillió forinttal jár. Tudja már, hogy mire költik ezt az összeget?
– Szakály Sándor elnök úrral egyetértésben a társaság két zászlóshajójára, a Somogy folyóirat számainak megjelentetésére és a Berzsenyi Helikon Napok megvalósítására fordítjuk.
A Berzsenyi-társaság működteti a Takáts Gyula Emlékházat. Engem mindig magával ragad az az enteriőr: beszélnek a falak, a bútorok, a könyvek, a festmények.
– Én is így érzem. Takáts Gyulával a szüleim révén ismerkedtem meg még kislányként, Somogyjádon. Gallé Kornélia, Nelló néni vendégeként ült a nappaliban, a füles fotelban, az állólámpa mellett. Gyerekes bemutatkozásom sutaságát mentheti, hogy elbűvölve néztem a dupla ernyőjű lámpát, mert a belső forgó rész kivágott lófigurái mozgóképként jelentek meg a nagy, külső ernyőn. Ezért a „bácsiból” csak a bajszára emlékeztem. Szüleim későbbi Kaposvárra költözésünk után is tartották a kapcsolatot Gyula bácsival. 2011 óta működteti a Berzsenyi-társaság az emlékházat, s igyekszünk megőrizni az eredeti állapotát. Örülök annak, hogy rendezvényeink révén egyre többen kapcsolódhatnak e szellemi alkotóműhelyhez, és érezhetik meg a Kossuth-díjas költő otthonának hangulatát. Szinte várná az ember, hogy a szomszéd szobából belépjen Gyula bácsi, aki a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott, Weöres Sándorral együtt tanult Pécsett, s olykor József Attilával sétált a Duna-parton. Mi másról beszélgethettek volna, mint az irodalomról, az írókról, költőkről?
– És a nőkről…
