Nello Scavo, az 1972-es születésű olasz újságíró, az Avvenire című katolikus lap munkatársa szintén embermentés dokumentumainak járt utána, azt követően, hogy 2013-ban pápává választották Jorge Mario Bergogliót, Buenos Aires jezsuita bíboros érsekét. Az 1976-tól 1983-ig „tisztogató” katonai junta idején a bíborosnak is volt „listája”, ő is embereket mentett élete kockáztatása árán.
Mivel a katonai junta titkos iratai még ma sem egészen feltártak, könnyű volt az új pápát mindjárt megválasztása után „rossz hírbe hozni”. Meg is próbálták, talán éppen azért, hogy Ferenc pápának XXIII. Jánoshoz hasonlóan ne sikerüljön szélesre tárnia a vatikáni ajtókat és ablakokat, s eltüntetnie az elmúlt évszázadok pókhálóit.
Pontos számadatok nincsenek arról, hogy hány embert mentett meg Bergoglio jezsuita tartományfőnök, mert erről ő maga sosem beszél. Óvatos becslések szerint azonban több mint százat, és sok fiatal is neki köszönhette a letartóztatástól, a kínzásoktól való megmenekülését. Az érsek egy valóságos rejtett hálózatot működtetett: volt, aki útlevelet szerzett, és akadt, aki értesüléseket adott tovább. Apró szívességek adott esetben életet menthettek.
A könyv azért is érdekes az európai olvasó számára, mert betekintést nyújt a dél-amerikai gondolkodás és egyháztörténet világába. Egyik értékes fejezete az az előszó, amelyet Adolfo Pérez Esquivel argentin béke Nobel-díjas (1980) emberi jogi harcos írt. Ebben felteszi azt a többekben felmerült kérdést is: „Sikerül-e az egyháznak visszatalálnia a zsinat útjára, a jelenkorhoz alkalmazva üzenetét, és a társadalmi igazságosságba vetett hittel megeleveníteni és megvilágítani azt?”
Az Akadémiai Kiadó érdemeihez méltó, értékes kötetet tett le az asztalunkra.
(Nello Scavo: Bergoglio listája. Ferenc pápa az argentin diktatúra ellen. Akadémiai Kiadó, 2014. A kötet megvásárolható az Új Ember könyvesboltjában.)
