Belső csend

A második korszak Teológus Új Szent Simeon nevéhez köthető. Ő a szigorú szerzetesek, a sztuditák monostorában nevelkedett. Szerette a magányt. Látomásai is voltak. Azt hirdette, hogy szükséges a Szentlélek birtoklásának tudatossága. Ezt egyszerű példával magyarázta meg: ha testünket érezzük, mennyivel inkább kell éreznünk lelkünkben a kegyelem jelenlétét. Rávilágított a szemlélődés céljára is, ami szerinte nem más, mint a keresztség „energiájának” újbóli megtalálása.


A harmadik szakasz Sinaita Szent Gergellyel veszi kezdetét, aki a XIV. században érkezett az Áthosz hegyére, s ott terjesztette a szemlélődést. Elődeihez hasonlóan ő is kinyilvánította, hogy a keresztény ember a kegyelem tudata nélkül olyan, mintha csak holttest volna. Az őt követő Áthosz-hegyi hészükhaszták különböznek elődeiktől abban, hogy új „módszert” kezdtek terjeszteni. Az eddigi, a hagyományok által megszentelt út a szemlélődéshez a parancsok teljesítése volt. Most azonban „feltalálták” a könnyebb, a „tudományos” hészükhaszta módszert, amely valójában Nikefor szerzetestől származott, aki A szív józanságáról és őrzéséről című művet írta.

A módszerről szóló bevezetőjében a szerzetes a figyelem és az imádság közötti kölcsönös kapcsolatról ír. Azután a figyelem és az imádság három módját fejti ki. Az első fokban az imádkozó ember az emlékezetét és a képzeletét használja. Emberi gyöngesége miatt azonban így még könnyen tévedhet. A második fokban már elhagy minden érzéki dolgot. Ám még ekkor sincs teljes nyugalma, mert zavarják a rossz és szétszóródó gondolatok. Végül a harmadik fokban az imádkozó személy elhagy minden külső dolgot, és egyedül a szívére összpontosít. A szívnek viszont tisztának kell lennie ahhoz, hogy a módszer hatásos legyen. Nikefor ezután a lelki józanság nagyon lényeges szempontját fejti ki, és hozzáad egy egészen új dolgot. Ez pedig a Jézus-ima gyakorlati módszere. Fizikai megvalósításában két fő elemre helyezi a hangsúlyt. Az egyik a szívre való figyelés, sőt teljes összpontosítás. A másik pedig Jézus nevének segítségül hívása. A kettő együttes alkalmazásából születik a Jézus-ima. Az újabb keleti lelki írók óvnak attól, hogy a fizikai módszert: a szívre való összpontosítást és a lélegzés szabályozását valamiféleképpen az indiai jógával hozzák rokonságba. Ugyancsak figyelmeztetnek arra is, hogy a közben érzett fizikai melegséget nem szabad természetfelettinek tartani, mivel valójában természetes hatásról van szó.