Templomot nyitsz nekem,
s a falakra pergő virágporban
megmártózik a csend.
A Getsemáni kertbe lépek veled,
s a sarkig kitárt bűntudat
kamrájának rejtekében
magamhoz veszem az eget.
Összezárnak a vonalak,
nincs már saját támaszpontom.
Futómadár maradok örökre,
nincs repülés
porba rajzolt szárnyakon.
Csontos Márta (1951)
Szegeden élő költő, tanár,
több verseskötet szerzője.
