Fotó: Lambert Attila
Van miért hálát adni: Kocsis Miklós az iskola tantestületétől kapott és egy országos megmérettetésen szerzett elismeréssel kezdi meg ősszel történelem–orosz szakos bölcsész életét. Itt végzett négy bátyja és jelenleg is frankás öccse révén ezer szállal kötődik a gimnáziumhoz. Mielőtt az alma mater biztonságos falai közül kilép a számára még idegen világba, szüksége van a megerősítésre. Szedlacsek Zsolt kiváló tanulmányi és érettségi eredményeinek köszönhetően jó esélyekkel várja orvosi egyetemi felvételét. A nyolcadik osztályt befejezett, ugyancsak jeles tanuló, Kukucska Máté örömmel tér haza régi barátaihoz, de már most várja a frankás nyári tábort, ahol újra találkozhat majd osztálytársaival. A tizediket záró Pollmann Norbert jó teljesítményéért cserébe a ferences alapítvány támogatásával tanulhat Esztergomban.
Minden évben várva várt nap a Frankában a tanév zárása: ilyenkor mérlegre kerülnek az eredmények, a kudarcok, az erőfeszítések és a mulasztások. A számvetésben diáknak, tanárnak és szülőnek egyaránt segítségére van az igazgatói évértékelő és a misén elhangzó szentbeszéd.
Köszönetet mondunk ma azért, hogy a megélt jóban mindig ott van Isten, s az osztályrészül jutó rossz nem gyűr le bennünket, nem vet nagyobb hullámokat, mert működik a gondviselés – mondja a tanévzáró Te Deumon a ferencesek Szent Anna-templomában Lukovits Milán OFM igazgató. – A gondviselés nem azt jelenti, hogy nem történik velünk rossz. Azt jelenti: mindennek a mélyén ott a remény, hogy Isten, miközben az üdvösségünk felé vezet, a rosszat is felhasználja az érdekünkben – fogalmaz az igazgató, megosztva hallgatóságával annak tapasztalatát, hogy az elszenvedett kudarcok megerősíthetik az embert.
Lukovits Milán évértékelését öltönyös fiúk és szinte már érett felnőtt fiatalemberek hallgatják. Mintegy háromszázan ülnek az iskola tornatermében. A beszéd nekik és róluk szól, az egész évi teljesítményükről, arról, hogyan haladtak, mit mulasztottak, mivel küzdöttek, mi mindennek örültek.
Beleplántáljuk-e a gyerekbe, ami belefér, és kihozzuk-e belőle, ami benne van? – későbbi beszélgetésünkben így fogalmazza meg az igazgató a nevelői hivatás egyik alapkérdését.
A Franka évtizedes hagyományai – a kirándulások, a színjátszás, a kórus, a zenei és sportélet, a lelkigyakorlatok, a művészeti és tanulmányi versenyek – kiváló alapot adnak ahhoz, ami a nevelők legfontosabb feladata: előmozdítani a gyerek személyiségének fejlődését.
A ferences intézmény meghatározó sajátossága a kollégiumi lét. A fiúk havonta csak egyszer mennek haza, s a szinte állandó együttlét óriási lehetőséget ad a nevelők kezébe. A ferencesek 1929-ben először a kollégiumot hozták létre Esztergomban, a gimnázium később épült. A kollégium ma vízválasztó az iskola iránt érdeklődők számára. Ahogyan az igazgató fogalmazott évértékelőjében: mindazok, akik lemondanak az otthon kényelméről, áldozatot hoznak. Lukovits Milán hozzáteszi, a férfinevelésben korábban is gyakorlat volt, hogy a serdülő fiúk nevelését átvette a férfitársadalom, s ezt teszi a ferences közösség ma is. A tizenkettedik osztályt záró Szedlacsek Zsolt szerint a szülők, főként az édesanyák számára sokkal nehezebb feldolgozni az elválást, mint a fiúknak, akik kilépnek az otthonukból. A nyolcadikos Kukucska Máté hozzáteszi: hetedikesként még naponta telefonált haza, ám a második év sokkal könnyebben ment. Nem volt már szüksége a mindennapos telefonhívásokra, de a családja persze így is tud mindenről, ami történik vele.
A kollégium a személyes fejlődés, a közösségi összecsiszolódás tere, a frankás élet sava-borsa. A fiúk kiegyensúlyozott napirendje bőven kínál lehetőséget a tanulásra, a sportra és a zenei tanulmányokra, de a szabadidő hasznos eltöltésére is. A gimnázium épülete szomszédos a kollégiummal, ezért elegendő hét órakor felkelni. A szombat is munkanap, cserébe viszont a tanítás már egy óra körül véget ér. Jut idő a sportolásra az iskola tornatermében, a szabadtéri sportpályán, sőt a várossal kötött együttműködésnek köszönhetően az uszodában is. A gimnázium „házhoz hozza a művészetet”: az intézmény számos koncert és színházi előadás helyszíne. – A diákok élvezhetik a város kulturális és természeti értékeinek gazdagságát – mondja az igazgató, majd hozzáteszi: – Ám a kiváló infrastruktúra is csak akkor ér valamit, ha a diákságban megvan az igény és a szándék arra, hogy kihasználja a rendelkezésre álló adottságokat. A kollégiumi nevelői munka rengeteg erőfeszítést kíván a prefektusoktól, akik többségükben ferences atyák és szerzetes testvérek.
Fáradozásaik eredményét jól mutatja az évzáró légköre, a diákok megszólalásai és díjesővel honorált sikere. A kórus és a szavalók szereplését érdeklődéssel és lelkesedéssel fogadják a közösség tagjai. Fontos számukra, hogy meghallgassák társaikat, és részt vesznek a közös éneklésben is: Tamás Lajos OFM Szent Ferenc-himnuszát zengő hangjuk betölti a teret.
Amikor megkezdődik a díjazottak felsorolása, hangos tapssal köszöntik az igazgató elé lépőket. A tanulók tudományos és művészi teljesítményét elismerő kitüntetések többségét öregdiákok alapították. Ilyen a Koltai Horváth György által létrehozott képzőművészeti díj, a magyar nyelv és irodalom terén elért eredményekért adható Obert Ernő-aranygyűrű, a Bartal Gábor alapította Kiváló Diák Díj, vagy a Mészáros Imre által létrehozott P. Forró Kamill-díj, a nagycsaládból érkező tanulók elismerésére. Szülői kezdeményezésre jött létre a történelmi díj is, amelyet Nyulasi Tibor alapított 2006-ban.
A nemzeti összetartozás ünnepéhez kapcsolódó idei szavalóverseny díjait Urbán Zsolt öregdiák, frankás szülő ajánlotta fel és adta át. A verstanulás fontosságáról szólva így fogalmazott: – A gimnáziumban Lukács István szalézi szerzetes volt a magyartanárom. Minden órára memoritert adott fel, így negyedikre már több száz verset tudtunk. A magyarságnak nincsenek nagy filozófusai, mint egyes más nemzeteknek. A magyar szellem kicsúcsosodását a költészetünk jelenti. Ezt kell a fiúkba plántálni mindenáron.
Az iskola legrangosabb elismerésének számító „Legyen hited, és lészen országod” díjban idén Kocsis Miklós részesült, aki – ahogyan az alapítók fogalmaztak – „nemzeti elkötelezettségben és hívő magatartásával az egész közösség számára példamutatóan él”.
Ötödik alkalommal adták át a Morus Szent Tamás-díjat, amellyel az áldozatkész osztályközösségi és diákközéleti tevékenységet ismerik el. Az országos kuratórium idén Szedlacsek Zsoltnak és Kocsis Miklósnak ítélte oda a kitüntetést.
Az öregdiákok a motivációt jelentő díjak mellett számos más módon is segítik az alma matert és annak tanulóit. Akik számára a család nem tudja biztosítani a tanulmányokkal járó kiadásokat, azok támogatást kapnak, amely szükség esetén ittlétük teljes költségét fedezi – tudjuk meg Kedves Ilonától, a gimnázium mindenkire és mindenre gondot viselő iskolatitkárától.
Időközben véget ér az ünneplés, elbúcsúzunk vendéglátóinktól. Csomagokkal megrakott autók indulnak az udvarról, hátizsákos fiúk lépnek ki az iskola kapuján. Kiürül az épület, elcsendesednek a folyosók. Ha búcsúzó lelkünkben megtaláljuk, miért adhatunk hálát, akkor minden bennünket ért és általunk elkövetett rossz ellenére is erőt és tisztánlátást kapunk a továbblépéshez, és a nyári kikapcsolódás valóban feltöltődést jelenthet. Itt a vakáció: a nagy szabadság, az új élmények, az utazások, a baráti együttlétek, a találkozások ideje. Térjünk vissza hetvenhét nap múlva épségben!
