Részt vett az ünnepségen Sólyom László köztársasági elnök, aki beszédében hangsúlyozta: ez az első világháború idején épült kápolna tanúsítja, hogy az elesettek iránti tisztelet erkölcsi parancsa tovább él népeinkben, s egyben szép példája a civilek és a hivatalos szervek együttműködésének is.
A Doberdo községhez tartozó Visintini település határában a háború során ideiglenes osztrák-magyar haditemető létesült, mellette a magyar csapatok egy kápolna építésébe fogtak, ám idő hiányában befejezni már nem tudták. Az 1990-es években tervek születtek helyrehozatalára. A munkálatok idén tavasszal elkészültek, így kerülhetett sor – olasz, szlovén és magyar katonák, köztük Tömböl László vezérkari főnök jelenlétében – az ünnepélyes megáldásra.
Házigazdaként Dino de Antoni goriziai érsek, illetve Bíró László tábori püspök után Lackner Pál protestáns tábori püspök és Erdélyi Géza nyugalmazott felvidéki református püspök mondott áldást, majd Kocsis Fülöp hajdúdorogi püspök görög katolikus rítus szerint mondott imát az elesettekért. A szertartást a közösen latinul elimádkozott miatyánk zárta.
„A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés” – mondta József Attilát idézve az esemény kapcsán Bíró László püspök. – És persze a közös imádság. Egy korabeli naplófeljegyzés szerint karácsonykor az olasz lövészárokból valaki átdobott egy kődarabra kötve egy darab csokoládét és egy cédulát: karácsony van, ne lőjetek. Aztán visszaérkezett a kő két szál cigarettával és az üzenettel: nem lövünk, karácsony van. Ilyen természetű volt az egyszerű emberek közötti ellenségeskedés abban az óriási vérveszteséggel járó, értelmetlen, számunkra, magyarok számára pedig kifejezetten végzetes kimenetelű háborúban. Az isonzói frontvonalon közel egymillió ember halt meg, köztük mintegy százhúszezer magyar.
