Befogadó szeretetben

Minden alkalommal egy teológiai-pasztorális alapgondolat köré csoportosítják összejöveteleik programját. Május 12-i, gödöllői találkozójuk témája a családias egyház volt. A református, az evangélikus, az ortodox, a baptista, a metodista, az evangéliumi pünkösdi és a Mahanaim gyülekezet képviselői jelentek meg.

A rendszeres találkozókon a lelkészek testvéri hangulatban, nyílt, őszinte beszélgetések során olyan kérdésekről – a megigazulásról, a szentekről, a papságról, az Eucharisztiáról – fejthetik ki véleményüket, amelyekről kiderült, hogy megítélésükben szinte csak rések választanak el minket egymástól” – fogalmaz Tomka Ferenc teológus, a káposztásmegyeri templom plébánosa, az ottani lelkészkör vezetője.

 

 
  

A találkozó résztvevőinek egy csoportja.

Előtérben jobbról Hamar István,

 a kép jobb szélén Schaller Tamás református lelkész

Az évente egyszer megtartott ökumenikus imahéten ilyen mély közeledésre nincs lehetőség, a szervezők ezért is tartják fontosnak a rendszeres összejöveteleket. Mint kifejtették, találkozóik igazi keresztény tanúságtételek, amelyek az egységet hirdetik a különböző keresztény vallások és felekezetek tagjai között.

 „A mi reményünk a nép ökumenizmusa – mondja Tomka Ferenc –, ami példáját adhatja annak, hogy nem a feszültség uralkodik a népés a lelkészek körében, hanem az egyre növekvő egység. Mi a krisztusi értékeket képviseljük az összezavarodott Európában.”

A körök közös lelki napokat, ifjúsági találkozókat tartanak, tagjaik igét hirdetnek egymás közösségeiben. A diákjaikat is igyekeznek megerősíteni abban, hogy Jézus Krisztusban, közös hitükben lehetséges testvéri viszonyban élniük egymás mellett.

A kereszténység alapelveit valló és a párbeszédre is hajlandó közösségek számára nyitottak az ökumenikus lelkészkörök. Egy ateista világban nagyon fontos, hogy segítsék, támogassák egymást az emberek.

Az idősebb nemzedék – anélkül, hogy a másikat megismerte volna – túlhangsúlyozott felekezeti hovatartozás révén adott magának tartást – veszi át a szót Hamar István református lelkész. A fiatalabbak már természetesnek tartják, hogy a keresztények egy csoportba tartoznak. Ők Szolnokon, a római és görög katolikus, a református, evangélikus és metodista kollégáikkal havonta találkoznak valamelyikük lakásán. Beszélgetnek, imádkoznak, együtt vacsoráznak. És a gyülekezetek között is sok olyan alkalmat szerveznek, amelyek révén közelebb kerülhetnek egymáshoz a testvérek. Közös evangelizációkat tartanak, amelyekre a különböző egyházaktól vegyesen hívtak szolgálattevőket. Nemeshegyi Péter jezsuita szerzetest is vendégül látták a szolnoki református templomban. Ezen a korábbi nemzedékek tagjai közül sokan teljesen felháborodtak volna. Ez ma már szerencsére a múlté. Erősíteni tudjuk egymást keresztény identitásban. Nemcsak azzal, hogy ilyen alkalmakkor többen vagyunk, hanem úgy érzem, Krisztus teljességéből minden felekezet hordoz olyan vonásokat, amelyek más felekezetekben kissé halványabban jelentkeznek. Ha például az egyik felekezetben a közösségi, a másikban pedig az egyéni kegyességre esik a hangsúly, akkor ez a különbség keresztény megjelenésünket a világ előtt sokkal teljesebbé és meggyőzőbbé teszi. Együtt teljesebben képviselhetjük Krisztust” – hangsúlyozza Hamar István.

Nobilis Márió, az Országos Lelkipásztori Intézet vezetője pedig arról beszél, hogy az Istenben, a Szentháromságban megnyilvánuló egységnek kell lennie minden emberi, s különösen az egyházi közösség modelljének. Minden emberi kapcsolatban, találkozásban ez a kettősség él bennünk is: egységben, harmóniában, mély közösségben akarunk élni a másikkal, de úgy, hogy összhangban lehessünk magunkkal, kibontakoztathassuk saját egyéniségünket is. Mindkettő fontos számunkra, és erre a különleges egységre a Szentháromságban találunk példát. Az isteni személyek tökéletesen egyek, s ugyanakkor tökéletesen önmaguk is. A házasság, a család is e mintára van megalkotva. Ebből következik az ökumené is, mert mindnyájan Jézus lelki családjához tartozunk.

„A családot ápolni kell, nem működik automatikusan. Elkötelezettségre van szükségünk ahhoz, hogy az erejét megtapasztalhassuk. Nem mindegy, hogy Isten lelkének erejével vagy erőlködve élünk. Isten nem azt akarja, hogy egyformák, hanem hogy egyként az ő szolgái legyünk” – hangsúlyozza Schaller Tamás monori református lelkész.

A találkozón részt vesz Beer Miklós váci megyés püspök, Varga Lajos váci segédpüspök, valamint Németh László nagybecskereki püspök is.

Beer Miklós tanúságtételében hangsúlyozza: az Úristen nemzedékünk számára nyújtott ajándékának tartja, hogy fölfedezhettük egymás hitét s az abból fakadó életet. Most kezdjük megérteni, hogy közös a gyökerünk, s ebből a közös gyökérből – nem meghamisítva krisztusi örökségünket, hanem sajátos módon kibontakoztatva ezt a végtelen gazdagságot – váltunk ilyen színessé. Az új evangelizáció a kisközösségek életére irányítja a figyelmet. Azzal együtt, hogy vannak nagy családi találkozóink, személyes hitünket, a családiasság krisztusi örökségét kisebb közösségeinkben is meg tudjuk őrizni. Itt és most az Úristentől kapott feladatunk az, hogy reménységet adjunk a beteg magyar társadalomnak. Nekünk, Krisztus-hívő embereknek kell példát mutatnunk az önzetlen segítségnyújtásra, a szerényebb életvitelre – hangsúlyozza.

Fotó:  Cser István