Fotó: Fábián Attila
Reggel még csak elvétve ült a padokban egy-egy ember a Horváth Mihály téri Szent József-templomban, délutánra azonban sorra megteltek az ülőhelyek. A plébánián tíz éve hagyománnyá vált irgalmasságkonferencia hozta őket a templomba ezen az októberi szombaton, Magyarok Nagyasszonya ünnepén. Akik eljöttek és végighallgatták az előadásokat, Béri Renátó OCD, Blanckenstein György, Hofher József SJ, Horváth Zoltán, Kovács Zoltán, Makláry Ákos gondolatait, követték Csapó Emma és Szőke Péter tanúságtételét, részt vettek a Kemenes Gábor vezette szentségimádáson, bekapcsolódtak az énekekbe és a rózsafüzér imákba, azok lelki elmélyülést élhettek át, és életüket formáló élményt kaptak útravalóul.
Michels Antal atya, a nyolcadik kerületi templom plébánosa elődjétől örökölte az irgalmasságkonferenciák szervezését. Idén az egyházmegye támogatásával nagyobbat álmodhattak, gazdag programot állítottak össze. A védnökséget Erdő Péter bíboros vállalta. „Az irgalmasság évében egy ilyen irgalmasság-imatalálkozónak nagyon fontos gondolata, hogy az igazságot, a valóságot Istenről és a világról, magunkról és helyünkről a világban szenvedélyesen és alázattal keressük, mert ez fog minket meggyőzni arról, hogy kötelességünk irgalmas szeretettel fordulni a többi ember felé” – írta üzenetében.
„Nem büntetni akarom az emberiséget, inkább meg akarom gyógyítani és irgalmas szívemre szorítani”– olvassuk Fausztina nővér naplójában Jézus szavait. Fausztina nővér küldetése az volt, hogy Isten irgalmas szeretetét az emberek emlékezetébe idézze, és az isteni irgalmasság tiszteletének újabb formáit ismertesse meg velük. Szent II. János Pál pápa pedig hangsúlyozta: „Az isteni irgalmasság üzenetével kívánom átvezetni az egyházat a harmadik évezredbe.” Zimányi Ágnes főszervező elmondta: ezek a gondolatok alkotják a gerincét az idei programnak.
Amit kínáltak, az egyszerre volt gondolatokat ébresztő konferencia, az irgalmasság jegyében fogant cselekvésről szóló tanúságtétel és a hallott tartalmakat elmélyítő, megerősítő imanap. Mindvégig lehetőség nyílt a szentgyónásra, és a programot különböző imaformák tagolták. Így érkezett el a nap a csúcspontjához: a szentmiséhez, amelyet Snell György püspökkel ünnepeltek a résztvevők.
Az irgalmasság Isten ingyenes szeretete – Béri Renátó szerint gondolkodásunk és cselekvésünk szempontjából alapvető, hogy tiszta fogalmakkal rendelkezzünk. Előadásában istenképünkre kérdezett rá. Általában már gyermekkorban, a szülőkkel megélt viszonyban kialakul az emberekben az a tapasztalat, hogy a szeretetet ki kell érdemelni, meg kell dolgozni érte, és aki hibákat követ el, az akár el is veszítheti. Ha a szülő a szeretetét feltételekhez köti, a gyerek nem élheti át személye teljes elfogadottságát. A növekedése során aztán a világban zajló folyamatok továbbra is azt az érzést erősítik az emberben, hogy semmi sincs ingyen. Ennek folyományaként alakul ki a torz istenkép. Milyennek élem meg Istent? Félve viszonyulok hozzá? Távolinak érzékelem őt? – az előadó arra kérte a jelenlevőket, hogy gondolják át ezeket a kérdéseket. Ha a válaszadás révén valaki felismeri, hogy rossz úton jár, azzal nagyot lép előre – nyugtatta meg hallgatóit a kármelita. „Az istenkép ugyanis képlékeny, lehet rajta dolgozni. Nem kell mást tenni, mint hagyni, hogy átöleljen a szeretet. Ennek boldogító érzése életerőt ad, képessé tesz arra, hogy elkerüljük a rosszat, és tegyük a jót” – mondta a szerzetes.
Hofher József SJ a kontempláció és az akció helyes viszonyát vizsgálta előadásában. „Láss, ítélj, cselekedj” – ez a jezsuita modell arra ösztönöz, hogy a minket körülvevő valóság feltérképezése alapján alkossunk ítéletet, és erre építsük cselekvésünket. Lelkünkben egyszerre kell Máriának és Mártának lennünk. Nem merülhetünk el a szemlélődésben annyira, hogy ne akarjunk javítani a világ dolgain, de nem kezdhetünk neki a munkának úgy, hogy előbb ne mélyültünk volna el a szemlélődésben. „Energiahiányos lények vagyunk, test, szellem és lélek együttese, akik számára a biológiai táplálék nem elegendő. Szükségünk van lelki erősséget nyújtó táplálékra is, amit az Eucharisztiában találunk meg” – hangsúlyozta a jezsuita szerzetes.
Horváth Zoltán, az Avilai Szent Teréz-templom plébánosa az imaórák és a szentmise liturgiájának kialakulását mutatta be. „Imánk legyen párbeszéd Istennel, melyben az ember megnyitja a szívét, Isten válaszára vágyva, amit a Szentírás szavaiban találhat meg. Eljut-e a szívemhez Isten? Tudatában vagyok-e annak, hogy Isten azt adja nekem, ami a leginkább a javamra szolgál?” – ezekkel a gondolatokkal hívta lelkiismeret-vizsgálatra a jelenlévőket Horváth Zoltán.
Kovács Zoltán, a Szent Mihály-templom plébánosa a Máriához fűződő bensőséges kapcsolatról beszélt. „A Szűzanya a kezünket fogva vezet bennünket. Merjünk élni közbenjárásával, amikor gyöngeségeink eluralkodnak rajtunk. Megértő szívéből bátorítást meríthetünk. Az ima a lelki szárazság idején is »megnyitja számunkra az eget« – fogalmazta meg a plébános megélt tapasztalatát.
Csapó Emma egy munkanélküli, hajléktalan, függő, prostitúcióból élő és pszichés problémákkal küzdő nőknek szervezett önsegítő csoport, Szőke Péter pedig az imádság, a szegényekkel való barátság és a békeszerzés útját járó Szent Egyed Közösség életét mutatta be, tanúságot téve a megélt irgalmasság gyümölcseiről.
A nap végén Snell György püspökkel adhatott hálát a közösség a liturgiában. Az imanap résztevői teljesítették a feladatot: az előadók vezetésével keresték az igazságot Istenről és a világról, magukról és a világban elfoglalt helyükről. A konferencia elérte a célját: a résztvevők közül sokan úgy érezték, készek elindulni, hogy irgalmas szeretettel forduljanak a többi ember felé.
