Lévai Balázs tavaly készített alapos életrajzi interjúkötetet Lovasi Andrással, a Kispál és a Borz énekes-szövegírójával. A zenekar tömören összefoglalva a rendszerváltozás utáni magyar könnyűzene legjobbja és legsikeresebbje volt, Lovasi szövegírói tevékenységének gyümölcse pedig – túlzás nélkül állíthatjuk – az egyik legfontosabb kortárs költészeti korpusz, amelyet folyamatosan bővít Kiscsillag nevű mostani zenekarának új albumaival, számaival (ajánlom a kedves olvasónak például a Sirály című dalt). Szívesen kísérletezik, és alázatosan vesz részt kulturális projektekben, így a Budapest Bár, a Lackfi János verseit megzenésítő Lovasi és a Véletlen vagy az egészen különleges Sator Quartet is lelkesedését és komoly művészi kvalitásait bizonyítja.
Lovasi András nagyon emberi ember (szólóalbumának címe nem véletlenül Bandi a hegyről), ami igazi karakterré teszi, egyfajta pimasz és mélabús állandó emberi szelídség és irónia, melyből dalai érzelemvilága is legfőképpen építkezik, plasztikusan kitöltve az említett világvége-tematikát. Lévai könyvében a zenész-költő mesél életéről és a világról, főleg a magyar világról gondolt gondolatairól és tapasztalatairól. Arról, amiben mi is élünk, és tényleg nagyon az otthonunkra ismerhetünk egyes fejezetekben. Lovasi éppen ötvenéves volt a gigantikus interjú során, mint a bevezetőben említi, így most lehetséges egy összefoglalás, mérleg készítése. A családi legendárium vidéken, a pécsi, bányászvárosi gyerekkor, az iskolák, a katonaság, majd az első botladozások zenerajongóként és zenészként, a Kispál és a Borz alapítása és első szárnypróbálgatásai, a tizenöt éves építkezés, amely az ország egyik legnépszerűbb zenekarává tette őket. Lovasi a magánéletéről is intelligensen, őszintén és meglehetős bölcsességgel beszél, kívülről és belülről is láttatva a zenészek és családjaik életét.
A magam részéről hiányoltam a könyvből egy komolyabb belekérdezést a költészettel való kapcsolatába. Lévai Balázs jobban koncentrálhatott volna erre a vonalra, ami valószínűleg a leginkább érdekli a rajongó olvasót. Lovasi maga erősen hárítja a költő titulust, dalszövegírónak tartja magát, s érthetően viszolyog a szerepzavartól, amelybe néhány zenész beleesett a közelmúltban, leginkább műveltségi hiányosságokból kifolyólag. Mindenesetre a rendkívül szórakoztató életrajzi monológkönyvnek köszönhetően betekintést nyerünk egy művész reflexióiba, a rendszerváltozás és a ’90-es, 2000-es évek könnyűzenei miliőjébe.
Lovasi a katolicizmussal kapcsolatos élményét, véleményét is megosztja az olvasóval: „Néhány évvel később [Heidl] Gyuri, akinek a kutatási területe a kora kereszténység egyházatyáinak tevékenysége, belefogott egy új zenei vállalkozásba, középkori latin himnuszok szövegeit zenésítette meg újra, a zeneszerző tervei szerint a két énekest nagybőgő, cselló, hegedű, akusztikus gitár felállású négyes kísérte. Ez lett a Sator Quartet. […] Mindig emlékezetes, ha velük játszom, szakrális zenét szakrális közegben (általában templomokban lépünk fel), jobbára hívő embereknek, nagyszerű pillanatokat őrzök ezekről a koncertekről. Mellesleg Gyurival a ’90-es évek eleje óta nagyon jókat tudok beszélgetni, pedig ő már akkor mélyen hívő katolikus volt, míg én leginkább liberális gondolkodásúnak definiálnám akkori magamat (és azon nyomban lázadoznék is a beskatulyázás ellen). Sokat és tartalmasan vitatkoztunk, álláspontunk elég messzire helyezkedett el egymástól a világ szinte minden dolgáról, de általa ismertem meg egy erős alapokon álló, következetesen végiggondolt és megélt hitet, és ráadásul olyan embereket, akik transzparens lényükkel, tiszta gondolataikkal, szelídségükkel példaértékűek számomra, és sok addigi előítéletemet számolták fel. Talán neki is köszönhetően rendszeresen olvasgatom a Bibliát (főleg az Újszövetséget), sőt vidéki koncerteket követő vasárnap délelőttönként bibliai történeteket szoktam mesélni a Kiscsillag tagjainak, akik csodálkozással vegyes ijedtséggel figyelik misszionárius tevékenységem. Legtöbbször nem szólnak semmit, tudják, így gyorsabban szabadulnak.”
(Lévai Balázs: Lovasi, idáig tudom a történetet, Libri, Budapest, 2014)
