Az említett pap, illetve a püspök Bálint valószínűleg egy és ugyanaz a személy, s a régre nyúló tisztelet arról tanúskodik, hogy valóban élt egy ilyen nevű mártír, aki február 14-én halt meg Rómában, az ókori keresztényüldözések idején.
De hogyan lett ez a történelem homályába vesző alak a szerelmesek védőszentje? Egy elmélet szerint ennek oka, hogy Bálint februári emléknapja egybeesett a tavaszváró, termékenységvarázslásokkal teli pogány ünnepekkel, ám erre nincs történelmi bizonyíték. Valójában a lovagi költészet aranykoráig semmilyen emlék nem maradt fenn arról, hogy Bálint napja környékén a szerelmet ünnepelték volna. Ez a hagyomány csak a XIV. században alakult ki, majd a romantika korában vált széles körben népszerűvé, amikor mindent áhítatosan felelevenítettek a középkorból.
Mindez a legenda azon mozzanatából táplálkozik, ami szerin Bálint, dacolva Claudius Gothicus császár parancsával, titokban összeadta a keresztény párokat, s a római közkatonáknak is segített, akiknek tilos volt megnősülniük. Hogy emlékeztesse a fiatalokat esküjükre, Bálint egy-egy pergamenből kivágott szívet ajándékozott a házasoknak.