Mindig gyanakszom az efféle levelek esetében. Többnyire tavaszi virágokról, esetleg kicsi szőrös állatokról szoktam fényképeket kapni, melyek kiegészülnek afféle életbölcsességekkel, hogy „szeresd a szeretteidet, és légy önmagad”. Amely nyilván igaz, de az üzenet értékéből jócskán levon egyrészt a giccses körítés, másrészt a zsarolásnak is beillő felszólítás: ha nem küldöm tovább ötven ismerősömnek és száz haragosomnak, az egyiptomi hét csapás semmi lesz ahhoz képest, ami rám vár. Szigorúan a szeretet és az önazonosság jegyében, gondolom.
Kell-e mondanom, hogy ezeket a leveleket kéjes kattintással szoktam törölni a gépemről. Így kísértem én a sorsot. Jöjjön, aminek jönnie kell. Ez alkalommal egy ikonszerű képet kaptam, mely a Szűzanyát ábrázolta. Gondolom, a guadalupeit, bár ezt nem ellenőriztem. Ráadásul írás is volt a kép alatt. A hitelesség miatt spanyolul, az egynyelvűek kedvéért pedig magyarul. Emígyen kezdődött:
„Ez a kép szent és csodát tesz.” Ebben nincs okom kételkedni; tapasztalatok legalábbis vannak a Szűzanya közbenjárásáról – történjék az akár Lourdes-hoz, akár Medjugorjéhoz, akár Guadalupéhoz kapcsolódóan. Tovább:
„Argentína elnöke kapta ezt a képet és hülyéskedésnek gondolta, 8 nap múlva a lánya elhunyt.” Melyik elnökről van szó? Volt-e lánya egyáltalán? Valóban kapott-e levelet? Ki dokumentálta az esetet? Ezekre a kérdésekre persze nincs válasz. De tovább:
„Egy férfi szintén megkapta ezt a képet, és azonnal továbbította. A meglepetés az volt számára, hogy megnyerte a lottónyereményt.” Egy férfi… fő a meggyőző, ellenőrizhető, visszakereshető tényszerűség… Aztán:
„Alberto Martinez szintén megkapta ezt a képet és odaadta a titkárnőjének, hogy csináljon belőle másolatokat, de elfelejtették őket szétosztani. A nő elveszítette a munkáját, a férfi pedig a családját.” Hogy vajon kicsoda Martinez úr, nem derül ki. Annyit tudunk csak, hogy titkárnőjét a mulasztás miatt nyilván kipenderítette állásából. A családvesztés meglehetősen ködös. És a kegyelemdöfés:
„Ez a kép szent és csodát tesz, ne felejtsétek el 13 napon belül továbbítani, legalább húsz embernek.”
Az a baj, hogy az eddigiek szerint nemcsak csodát tesz, hanem halált is hoz, nemde? Jutalmaz és büntet. Pénzt ígér, és nyomorba taszít. Egy e-mail. Hogyne. A dolgon jót lehetne mulatni, csak az fáj nekem, hogy miért kell ebbe a Szűzanyát belekeverni. Nagyon kérem: ha már valaki nagyon unatkozik, és ostoba láncleveleket indít, ne a Szűzanyára hivatkozzon, jó?
A levél egyébként megvan még. Hátha annak is segít, aki nem hisz benne… Kedves Olvasó! Nálam a boldogság kulcsa. Kérem, ne veszítse el a komolyságát. Ha jót akar magának (totó-tíztalálatost, hamari böjtvéget, mit tudom én, mit még), avagy el akarja kerülni, hogy lábujjára ejtse a kalapácsot, menten írjon nekem e-mailt. Nevem itt, címem a szerkesztőségben.
