Számomra az egyik legmeghatóbb gondolatmenete a következő: „Ha egy szép napon lehetőség kínálkozna, és ezzel magam mögött tudhatnám azt a sok megalázó helyzetet, ami a sztómás léttel jár, akkor is azt mondanám, hogy beteg szeretnék maradni. (…) Kereshetném naponta a rosszat is benne, de soha nem kerestem. Szeretnék mindenkit kérni, hogy a kedvemért csak egyszer próbálja ki, hogy a dolgokban, legyenek bármilyen szörnyűek, keressen valami szépet, mert annyira csodás a világ, és Isten csupa-csupa szeretetből adta.” (2013. augusztus 6.)
A tavalyi év másik nagy meglepetése a Babkaland című blogbejegyzés volt. „A babkaland nem más, mint egy olyan kezdeményezés, amely arra hivatott, hogy imádkozzunk olyan emberekért, akikért talán soha senki. Aki kér egy babot, az kap is postai úton. A babhoz jár majd egy személyes levél. A levélben pedig küldök egy nevet, akiért az elkövetkező időszakban imádkozhatsz. Kérdezhetitek, mi az összefüggés a bab és a rászoruló lélek között. Sok. A babot el kell ültetni, és várni, hogy növekedjék. Napról napra, ahogy növekszik a növény, talán benned is úgy árad szét annak a boldog tudata, hogy valakinek a segítségére leszel az imáiddal, a szenvedéseiddel. Ez csak egy rövid időszak, hisz a te szereped, kedves olvasó, csupán addig tart, amíg a bab bevégzi növényi küldetését. Néhány hét talán. De ez éppen elegendő arra, hogy naponta segítsége, támasza lehess valakinek az imáiddal, talán kicsit elterelve a figyelmet a saját problémáidról. Ha mindennap kitartóan teszed a »feladatodat«, rá fogsz jönni, hogy talán menne az ima, a felajánlás azután is. Rajtad áll! Mert egy nap talán mind rájövünk, hogy egymást hordozni felelősség!”
