Fotó: Lambert Attila
A megjelenteket köszöntve Ábrahám Béla SDB tartományfőnök elmondta: bár nagyon sajnálták, hogy a boldoggáavatási ünnepen még nem mutathattak be ereklyét, most nagy örömmel jelentik be, hogy megtalálták Boldog Sándor István (1914–1953) vértanú szalézi testvér sírhelyét, és azonosították földi maradványait. Az ereklyék elismerésének hivatalos folyamata is megkezdődött. A tartományfőnök külön kiemelte Csány Márton fontos szerepét a kutatásban. Ábrahám Béla azt is megemlítette, hogy érdekes módon éppen a napokban kértek Sándor István-ereklyét a magyar szalézi közösségtől, Brazíliából.
Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatójának tájékoztatása szerint a rákoskeresztúri Új köztemető nemzeti gyászparkjához tartozik a 298., a 300. és a 301. parcella. E sírhelyek 2009 óta védettséget élveznek. Boldog Sándor István vértanút is itt temették el, ezért is szeretnének itt idén október 26-ára méltó kegyeleti zarándokhelyet létrehozni.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellelhető vizsgálati és peranyagot Bertáné Varga Judit történész, muzeológus tárta fel, aki a kutatásról többek között az Új Ember Kiadónál megjelent, Kényszer ellenére – Szaléziak és a kommunizmus című kötetében is beszámolt. A levéltári adatok alapján először arra következtettek, hogy Sándor Istvánt és társait a 301. parcellában temethették el. A szakértő azt is hangsúlyozta, hogy Boldog Sándor István sorsa megdönti azt a tévhitet, mely szerint minden ávós gonosz volt, ugyanis a vele együtt kivégzett Zana Albert és Farkas Ferenc államvédelmis tisztek is a kommunizmus áldozatai voltak.
Amint azt Susa Éva antropológus, igazságügyi főtanácsos elmondta, most már biztosan állíthatjuk, hogy az Új köztemető 301. parcellája 2. sorának 37. sírjában megtalálták Boldog Sándor István földi maradványait. A sírhelyet először Sándor István testvére, Sándor János kezdte kerestetni 1992-ben. Mivel 1945 és 1962 között a börtönben elhunytakat és a kivégzetteket különböző helyekre temették, a szakértők a fellelhető dokumentumok alapján elkezdtek létrehozni egy olyan adatbázist, amelyből kiderülhet, hol lehet az elhunytak sírja. Ez az adatbázis ma már több mint háromezer nevet tartalmaz. Azt tudták, hogy 1953. június 8-án hat személyt végeztek ki – a börtönadatok csak a kivégzés időpontját rögzítették, a helyét nem –, ezenkívül az is kiderült, hogy egy, a börtönben betegségben meghalt embert is regisztráltak ebben az időben. Ezt a személyt a 301. parcellában temették el, ezért merült fel, hogy ugyanitt, a 2. sorban keressék Sándor Istvánt és társait. Támpontot nyújtott, hogy a Fő utcai börtönben történt a kivégzés, valamint a temetési rend is – az 5. sortól kifelé kezdtek temetni –, ezek alapján pedig következtetni lehetett a sír helyére. Kiderült, hogy 1964-ben a 2. sorban exhumálások voltak – eredetileg szociáldemokrata politikusok maradványait keresték –, az ekkor készült dokumentumok is információt nyújtottak. A feltárást az adatok alapján 2018 novemberében kezdték meg. Ennek során a sírban hat személy csontmaradványait találták meg.
Dudás Eszter igazságügyi antropológus, genetikus szakértő, a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ (NSZKK) munkatársa a DNS-személyazonosítás eredményét ismertette. A csontok azonosítását az NSZKK laboratóriumában végezték. Mivel a maradványok rendezetlenül kerültek elő, nem lehetett tudni, hogy melyik csont kihez tartozhat. Először a hat koponya közül ki kellett zárni azokat, amelyek nem lehetnek Sándor Istváné. Megállapították, hogy mind a hat koponya férfié volt. A csontok további vizsgálata során kiderült, hogy a közös sírba temetett hat férfi közül a két 39 éves volt a legidősebb, s az egyikük Sándor István. Mivel a szalézi szerzetes alacsony volt, ezért a két legrövidebb combcsontot vizsgálták. A DNS-elemzéshez referenciaként egy Sándor Istvánhoz köthető, általa, illetve a testvére által lezárt, 1950-ből fennmaradt borítékot használtak fel. Az Y-kromoszóma és a sejtmagi DNS-profil összehasonlító vizsgálata kimutatta, hogy ezek minden tekintetben azonosak. Amint azt Dudás Eszter kijelentette, tudományos és szakértői módszerekkel sikerült bizonyítani, hogy a boríték és a két csontmaradvány egyazon személyhez, Sándor Istvánhoz köthető.
„Pontosan hat évvel ezelőtt, március 27-én hirdette ki Ferenc pápa Sándor István vértanúságát” – kezdte hozzászólását Pierluigi Cameroni SDB, a Szentek Ügyeinek Kongregációja tagja, szalézi posztulátor. Bár egyházi szinten egy ilyen esemény nem feltétlenül különleges, hiszen évszázadokkal később is szoktak ereklyéket találni, mégis nagy a jelentősége annak, amikor egy ilyen kutatás eredményre vezet. Pierluigi Cameroni SDB köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek ebben a munkában.
Boldog Sándor István ereklyéivel kapcsolatban a következő lépés az lesz, hogy az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyével együttműködve, Erdő Péter bíboros, prímás segítségével benyújtanak a Szentszékhez egy kérvényt az ereklyék hitelesítésére, és használatuk engedélyezésére. Ezután a konzervált relikviákat kis részekre darabolva eljuttatják a világ minden tájára, majd a megmaradtakat oltárra emelik. Mivel az Egyház egyik boldoggá avatott vértanújáról van szó, Sándor István esetében már most sem földi maradványokról, hanem ereklyékről kell beszélnünk, melyeket tisztelet és áhítat illet. A világ 134 országában jelen lévő szalézi család idén különösen nagy figyelmet fordít arra, hogy miként válhatunk szentté. Ez az alkalom jelentősen hozzájárul e gondolatkörhöz – zárta tájékoztatását Pierluigi Cameroni SDB.
Ábrahám Béla SDB tartományfőnök végül elmondta, hogy a tervek szerint Boldog Sándor István koponyáját az újpesti Clarisseumban fogják elhelyezni. Szülőhelyére, Szolnokra is jut majd relikvia, és a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós keresztjébe is helyeznek majd Boldog Sándor István-ereklyét.
