Pedig hát mindegy,
Nincsenek határok.
A hiány mindent összeránt:
Hallgatót, hangot – sebre só -,
Életet, halált.
A város, tudjuk, messze van,
S mint mondtam, itt az éjfél.
Homály motoz kívül-belül,
Bölcs botom elcserélném.
Elcserélném, de mire?
Fényre? Kenyérre? Társra?
Görcseiben ezer év –
De hallgat-e majd másra?