Vértanúk családjából származott. Már dédapját bebörtönözték hitéért a XVIII. században. 1885-ben pedig csaknem egész anyai rokonsága életét vesztette a rájuk gyújtott templomban. Az 1975 előtti Dél-Vietnamban 1953-ban szentelték pappá, majd 1959-ben Rómában szerzett kánonjogi doktorátust.
1975-ben fordulat állt be az ország és Van Thuan életében. Az amerikaiak eladták, a kommunisták megnyerték a háborút. Így Van Thuan ugyanabban az évben, amikor Saigon segédpüspöke lett, máris „átnevelő táborba”, azaz börtönbe került, persze bírósági ítélet nélkül. Tizenhárom éven át láncra verve vitték egyik táborból a másikba. Kilenc évig magánzárkában tartották.
Hívei papirost csempésztek be börtönébe, így leveleket tudott írni nekik, amelyeket lemásoltak, és úgy terjesztettek egymás között. Szelídsége, nyugalma láttán több őre is megtért. Felvigyázói segítettek neki drótból keresztet formálni – ez lett azután haláláig viselt bíborosi mellkeresztje. Papírszeletekből összeállított naplója az evangéliumok több mint háromszáz mondatát tartalmazta. Ha tudott, a tenyerén misézett három csepp borral és egy cseppnyi vízzel. 1988. november 21-én szabadult. 1994-ben Ho-Si-Minh város (a korábbi Saigon) koadjutor érsekévé nevezte ki a pápa.
1998-ban a Iustitia et Pax Bizottság elnöke lett Rómában, 2001-ben pedig bíborosi címet kapott. – Idén július 5-én zárult le boldoggáavatási ügyének egyházmegyei szakasza.
Amikor II. János Pál felkérte a 2000. év nagyböjti lelkigyakorlatos elmélkedéseinek vezetésére, azt válaszolta: „Én börtönben voltam, nem képezhettem tovább magam a teológiában.” „Hozza el a tapasztalatát!” – hangzott az apostoli válasz.
Mindnyájunknak nagy szükségünk van erre a tapasztalatra, az egyszerű közvetlenségben megélt hitre. Isten irgalmának és szeretetének, szelíd mosolyának, lelki nagyságának tanúságtételére.
