Húsz esztendeje pedig történelmi egyezmény született a Szentszék és a Magyar Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról. Juliusz Janusz érsekkel, apostoli nunciussal beszélgetünk ezekről az évfordulókról, melyek egyben a magyarországi katolikus egyház megpróbáltatásait és megújulásait is jelzik.
– Már az I. világháború végén Károlyi Mihály, majd a százharminchárom napig élő Tanácsköztársaság vezetője, Kun Béla is kezdeményezte a Szentszéknél a diplomáciai kapcsolatok felvételét, ez azonban csak később, a kommunizmus leverése és a párizsi békeszerződés után, 1920 nyarán valósult meg. Az azóta eltelt kilencvenből negyvenöt éven át szünetelt a két ország közötti diplomáciai kapcsolat. 1945. április 4-én a megszálló szovjet hatalom ösztönzésére a magyar hatóságok kiutasították Angelo Rotta apostoli nunciust, aki a diplomácia minden lehetséges eszközét felhasználva küzdött az embertelenség, a jogtalanság ellen. A II. világháború után – különböző okokra hivatkozva – valamennyi kommunista befolyás alá került országban bezáratták a szentszéki külképviseleteket. Az embermentő nuncius, Angelo Rotta esetében a vád az volt, hogy tárgyalt a nyilas hatalommal. Valójában az üldözött zsidók érdekében emelt szót több ízben is, sikerrel. Tízezrek életét mentette meg a koncentrációs tábortól. Személye jól példázza az egyház magatartását, amely kiáll az egyének, a szabadságjogok, köztük a vallásszabadság védelméért. Kiutasítását követően Angelo Rotta Rómában maradt, hogy nyomon kövesse a magyarországi eseményeket, és alkalmas időben esetleg visszatérjen. Mindszenty József bíboros letartóztatásával és elítélésével nyilvánvalóvá vált, hogy a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok hosszú időre holtpontra jutottak. Hamarosan megkezdődött az egyházi iskolák államosítása, az egyházi javak elkobzása, a szerzetesrendek feloszlatása, püspökök és papok bebörtönzése. A hatalom mindent megtett, hogy az egyházat gyámság alá vonja. A Szentszék – látva, hogy szuverén módon nem teheti – nem nevezett ki püspököket. 1964-ben egyfajta „modus vivendi” jött létre.
– Huszonöt évvel később következett be a kommunizmus összeomlása, melyben nagy szerepet játszott a lengyel pápa, II. János Pál, aki életközelből tapasztalta meg az ateista diktatúra egyházüldözését. 1989 után a volt keleti blokk országaiban kialakultak a demokratikus intézmények, lehetővé vált az egyház szabad működése. Hazánkban melyek ennek a folyamatnak a legfontosabb elemei?
– Látnunk kell, hogy az egyháznak mindkét világháború után szembe kellett néznie az újjáépítés nehéz feladatával. 1989-ben, a kommunizmus bukása után a Szentszék és a magyar állam egyaránt kereste a diplomáciai kapcsolatfelvétel lehetőségét. Ma három alapvető államközi megállapodás biztosítja Magyarországon az egyház és az állam együttműködésének feltételeit. Az első 1990-hez kötődik, és a diplomáciai kapcsolatokról, valamint a vallásszabadságról szól. Ennek alapján, valamint a magyar államnak a vallásszabadságról szóló törvénye értelmében szerveződtek újjá a magyar katolikus egyház központi intézményei, ismét megkezdhették működésüket a szerzetesrendek és kongregációk. A tevékenységükhöz szükséges ingatlanokban a nevelés, az egészségügyi és szociális ellátás közhasznú társadalmi feladatait látják el. Létrejöttek mindazok az egyesületek, melyek elkötelezett világiak vezetésével az élet megannyi területén képviselik a hívő emberek meggyőződését. A következő jelentős dátum az 1994-es megállapodás a katonai ordinariátus felállításáról és a katonák lelkipásztori szolgálatáról. A harmadik államközi szerződés 1997-ben jött létre, ez a katolikus egyház működéséhez szükséges anyagi háttér biztosítását szolgálja.
– Mi ennek a szerződésnek a konkrét tartalma?
– A tárgyalások értelmében az egyház 2011-ig visszakapja 1950-ben államosított ingatlanjainak a felét. A másik ötven százalékból az állam alapot képez, melynek kamatait évről évre az egyház működésének támogatására folyósítja. Továbbá a megállapodás értelmében minden katolikus a személyi jövedelemadójának egy százalékáról az egyház céljaira, egy másik egy százalékáról pedig különböző civil vagy egyházi szervezetek célkitűzéseire rendelkezhet. 2004-ben jött létre a vatikáni- magyar vegyes bizottság, mely a két ország közötti szerződések betartása felett őrködik. Ezzel kapcsolatban azt mondhatjuk: a fő irányokat tiszteletben tartják, a konkrét részletekben azonban vannak nézetkülönbségek. Meg kell állapítani, hogy az újrakezdés sikere a magyarok érdeme. A civil társadalom pedig értékelte az egyház megannyi kezdeményezését, melyek megvalósulásában nagy támaszt jelentett a pápák személyes tekintélye. Amint II. János Pál pápa tette, úgy XVI. Benedek is figyelemmel kíséri a magyar egyház életét. Nagyra értékeli mindazt, amit Erdő Péter bíboros vezetésével – aki egyben az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) elnöke is – a magyar egyház tesz.
– Milyen szerepet töltenek be a megújulásban a boldoggá avatások?
– A magyar egyház életének új lendületet adtak. Apor Vilmos, Batthyány-Strattman László, Salkaházi Sára, Meszlényi Zoltán személyében időszerű példaképeket kaptunk mindnyájan. Rajtuk kívül számos további ügy vár még elbírálásra Rómában. És amint Angelo Amato érsek, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa mondta, ha olykor hosszú várakozási idő előzi is meg a boldoggá avatást, mindez elősegíti az illető tiszteletének elmélyítését és életművének jobb megértését.
– Milyen kihívások állnak a mai magyar katolikus egyház előtt?
– Napjaink komoly kihívása a szekularizáció és a család intézményét érő megannyi támadás. A családok megerősítésében óriási szerepe van az egyháznak. A magyar népben alapvető tisztelet és kötődés él a vallásos érzék és a hagyomány iránt, de támogatni kell a családokat, hogy az állandó külső támadások ellenére következetesen ragaszkodjanak értékeikhez. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy a házassági elköteleződés hiánya hatással van a hivatások alakulására. A papság éve nagyszerű lehetőség, hogy a lelkipásztorok elmélyítsék hivatásukat. A mai életvitel azonban felgyorsult, megváltozott, ezért fontos, hogy a pap mindig utolérhető és készséges legyen, ha az emberek segítségért hozzá fordulnak.
– Bizonyára minden korban létezett, de ma különösen mélyülni látszik az a szakadék, amely elválasztja egymástól az embereket. Szegények és dúsgazdagok, iskolázatlanok és jól képzettek, betegek és egészségesek, kisebbséghez és többséghez tartozók között olykor fényévnyi távolság mutatkozik. Az egyház küldetése, hogy az embereket közel vigye egymáshoz és Istenhez, az országhatárokon belül és a szomszédos országokban is. Hogyan sikerült ezt a küldetést az elmúlt húsz évben betölteni hazánkban?
– Az egyház az elmúlt húsz évben ezen a területen nagy munkát végzett. Példát adott a szegényekhez, a munkanélküliekhez, a cigányokhoz, a különféle hátrányos helyzetben lévőkhöz való odafordulásban. Így volt ez, amikor a magyar püspökök országos templomi gyűjtést rendeltek el a szomszédos országok árvíz sújtotta lakosságának megsegítésére, Srí Lanka újjáépítésére, legutóbb pedig a haiti földrengés károsultjainak felkarolására. A testi-lelki szükséget szenvedők bátran fordulhatnak az egyházhoz. De számos erőfeszítést tett a magyar katolikus egyáz azon a téren is, hogy a szomszédos országokkal adódó feszültségek megoldódjanak. Ahol a politikusok nehezen tudják megértetni magukat, ott az egyház mutatja meg a kiengesztelődés útját.
