Mi, magyarok közepesen boldogok vagyunk – mondja a Gallup egyik amerikai intézete –, mert a megkérdezettek hatvanhét százalékának egy átlagos napon több volt a pozitív tapasztalata (kipihentség, büszkeség az elért teljesítményre, élmények), mint a negatív (fájdalom, aggodalom, szomorúság és unalom).
Boldogabbak is lehetnénk, de az sosem állapot ezen a világon. Mindig új elhatározás, újrakezdés kell hozzá. Mert szerényebben élni, szomorúságunkra Isten vigasztalását kérni, szelídnek lenni, az igazságot éhezni és szomjazni, másoknak irgalmazni, szívünket megtisztítani, békességre törekedni, az igazságért üldözést szenvedni – ehhez mindig új elhatározás kell. Akárcsak a kipihentséghez, az elért eredményeink feletti büszkeséghez, a megújuló élményekhez.
Hol a boldogság? Ha nem a közvéleménytől akarjuk ezt megtudni, hanem illetékesebbet kérdezünk, talán nem lesz kedvezőbb adatunk, de meghívást kaphatunk a nyolc boldogságra.
