Ez utóbbi – a hit szempontjából – három alapelvre építi a katekézis gyakorlatát: a teo- és krisztocentrikus, valamint az egyházközpontú pedagógiára. E három pedagógiai elv nem önmagában teljesíti az egyház misszióját – a katekéta személyes, hívő és örömteli tanúságtétele nélkülözhetetlen ehhez. Minden, a katekézist érintő elméleti megközelítés és nevelési módszer kizárólag a katekéta személyének aktív részvétele által tud gazdagodni.
Többen kiemelték, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusa megjelenésének huszadik és a II. vatikáni zsinat ötvenedik évfordulója, illetve az Új evangelizációval foglalkozó püspöki szinódus egyetlen egységet alkotnak. Nem tekinthetünk a katekizmusra úgy, mint egy különálló könyvre. A katolikus hit tartalmát összefoglaló mű négy fejezete rámutat arra, hogy azok gyökerei a katekumenátusban rejlenek: a rítusok, a szentségek, az erkölcsi tanítás és a megtérés, vagyis Isten és ember találkozása, valamint a Hitvallás és az Úr imájának tárgyalása az egyház ősi beavatási gyakorlatának egyes szakaszait tükrözik.
A kongresszus záró és egyben legfelemelőbb eseménye a katekéták és Ferenc pápa találkozása volt. A Szentatya katekézisében nagyon személyes, mély és egyben gyakorlatias módon bátorította a jelenlévőket. „A katekétának Krisztusból kell kiindulni, és vele járni a szolgálat útját. Minél jobban megismered Jézust, ő annál inkább képessé tesz arra, hogy nyitott légy mások felé. A Krisztussal megélt egység elvezet a testvérekkel való találkozásra. Ha ezek a lépések hiányoznak az életünkből, nem tudunk tovább élni… Jézus, amikor küld bennünket, nem arra szólít fel, hogy: menjetek, szervezzetek, intézkedjetek. Ő a következőt mondja: Menjetek, mert én veletek vagyok!”
A több tízezer katekéta szeptember 29-én, vasárnap együtt ünnepelt a Szent Péter-bazilika előtti téren, ahol Ferenc pápa mutatott be ünnepi szentmisét. Hazánkat négyen képviselték, akik a Szeged–csanádi egyházmegyéből érkeztek a kongresszusra és az ünnepi alkalomra.
