Mindenekelőtt fontos az enciklika címének tisztázása. A szeretet és az igazság hogyan függ össze egymással? Menynyire vonatkoznak a társadalmi és gazdasági életre? Az enciklika bevezetésében áll: „A szeretet rendkívüli erő, mely arra indítja az embert, hogy bátran és nagylelkűen kötelezze el magát az igazságosság és béke terén. Olyan erő, amelynek eredete Isten, az örök Szeretet és az abszolút Igazság. Az ember boldogsága, ha Isten tervébe kapcsolódhat.” Később így folytatja: „Minden ember érzi a belső ösztönzést, hogy igaz módon szeressen. Szeretet és Igazság sohasem szakad el egymástól egészen, mert mindkettőt Isten ültette az ember szívébe.” Ez a gondolat gyakran visszatér a körlevélben.
XVI. Benedek, amikor VI. Pál pápa 1967-ben kiadott Populorum progressio (Népek fejlődése) enciklikájához kapcsolja mondanivalóját, bizonyos mértékig természetesen túllép azon. Nemcsak a teljes ember fejlődésére irányítja a figyelmet, hanem a társadalmi és gazdasági fejlődés számára is azonos alapelveket hirdet. A „fejlődés” szó az enciklika egyik kulcsfogalma. Kétszázötvenhat esetben fordul elő a szövegben. A személy, szolidaritás, szubszidiaritás alapelveit alkalmazza a gazdasági életre is. Így kívánja orvosolni azt a sokarcú válságot, mely meghatározza a világ jelenlegi állapotát. A „válság”, mely huszonötször fordul elő a szövegben, nemcsak gazdasági, pénzügyi válság, de ezzel összefüggésben erkölcsi válság is. Ennek is több tünetét említi a pápa. Nemcsak a gazdasági etika, hanem az emberi élet védelme területén is.
A dokumentum lényeges új témája ugyancsak a fejlődésre vonatkozik. Ha a fejlődés igazán emberi akar lenni, helyet kell hagynia az ingyenességnek, a testvériségnek és a szolidaritásnak. Az „ingyenesség” fogalma tizenegyszer fordul elő a szövegben. Az igazságosság lényeges, de az ingyenesség, testvéri szeretet nélkül a társadalom és gazdaság kérdései nem oldhatók meg. Természetesen ezt az ingyenességet nem lehet elrendelni, ez erkölcsi törekvés gyümölcse. Itt szereplő fogalom az „ajándékozás” is, önmagunk ajándékozása a testvéri szeretet jegyében. Az emberek és népek közötti szeretetközösség eszménye felé való komoly törekvésünk nélkül nem lehet társadalmunk igazán emberi. Az enciklika foglalkozik a globalizáció világunkat meghatározó jelenségével. Az enciklikában huszonnyolc alkalommal fordul elő a kifejezés. A fejlődés problémái a globalizáció korában új módon oldhatók csak meg. A pápa ezért világméretű tekintély létrehozását javasolja (Weltautorität). De az államok szerepét is hangsúlyozza a válság leküzdésében. Az erkölcsi válság is globális, leküzdése is egyetemes és mégis személyre szabott. A „személy” kifejezés alapesetben csak kilencszer fordul elő, de ragozott alakban, szóösszetételekben számtalanszor, hiszen az emberi személy „az első számú védendő tőke”. XVI. Benedek elődeihez hasonlóan az emberi személyt állítja a fejlődés és a társadalmi-gazdasági élet középpontjába.
