„Az otthon a család helye, ahol az emberek szeretik egymást, együtt imádkoznak és ünnepelnek” (Jean Vanier: A közösség). Az ünnepek nem csupán az egyház közösségének, hanem a családi életnek is lényeges pillanatai: a gyermekek számára fontos, hogy édesapjuk és édesanyjuk együtt nevessen, játsszon és énekeljen velük, így érzik át és élik meg igazán szüleik szeretetét. Az ünneplés lényegét jelentő vallásos tartalom akkor fejeződhet ki igazán, ha szem előtt tartunk néhány elvet. Az ünnep emel ki a hétköznapok szürkeségéből – belsőleg kell átélni az ünnepet, de külsőleg is meg kell jelennie. Ezért fontos a belső és külső tisztaság, a bűnbánat, a lelki megtisztulás és a takarítás is. Az ünnepnek legyen olyan kerete, ami megkülönbözteti a hétköznapoktól, de ne legyen a kettő között szakadék. Vegyen részt az előkészületben a család minden tagja, hiszen az ünnep a közösség örömének hordozója. Kapcsolódjék hozzá Isten szavának meghallgatása, magyarázata, hiszen ezáltal fedi fel Isten a tettek mély értelmét. Vegye körül imádság, előre eltervezett szertartás, így lép a közösség élő kapcsolatba Istennel. Végül, tartozzék hozzá ünnepi étkezés is, amely szintén kiemel a mindennapokból. Az ünnepeknek nem az a lényege, hogy sok pénzt költsünk, hanem a jó gondolat, az idő ráfordítása, odaajándékozása és a szívbeli odafordulás. Az a család, amelyik az apró alkalmakat is megragadja az ünneplésre, amelyikben életformává válik az ünnep megülése, az mértéktartó kiadások mellett is képes az öröm magas fokát elérni. Az egyházi év az adventi szent idővel kezdődik. Ebben a négy hétben emlékezünk arra a messiási várakozásra, ami Izrael népének szívét betöltötte; és arra, hogy a megváltó Jézus Krisztus személyében eljött közénk. Nem egyszerűen emlékezünk. Az adventi időszak a szeretet cselekedeteiben Jézus állandó jelenlétére tanít, és a várakozás által felkészít a második eljövetelre. Az advent – előkészület. Csendet teremtünk magunkban és magunk körül, Istenre figyelünk, hogy az elérkező karácsony az Istennel való bensőséges találkozás lehessen. „Készíteni a szívet, megtanulni és megtanítani az ünnepvárást; nem más ez, mint megajándékozni egymást szívünk tiszta örömével és megajándékozni Istent önmagunkkal.” (Magyar Ferenc: Az Egyház a családban; Teológia, 1984/2.) A megfelelő ünnepi hangulat megteremtését segíti, ha a családtagok e szent idő közeledtével közösen készítenek adventi koszorút. Ebbe a kisgyermeket is be lehet vonni, hiszen nem az a fontos, hogy hibátlan legyen a koszorú, hanem az egység és az ünnepre készülődés hangulatát a gyermek is megérezze. Ebben segít az adventi koszorú jelképeinek magyarázata is: a zöld ágak a reménynek, a lila szalagok a bűnbánatnak, a négy gyertya a négy vasárnapnak, illetve Krisztusnak mint a világ világosságának szimbóluma. Az együttlét, az imában való közösség és a fény meghittsége megragadja a gyermeket, maradandó élményt nyújt számára. Az ünnepi várakozást mélyíti, ha a hétköznapi imádságok során is e koszorú gyertyáinak fénye körül köszöntik a mennyei Atyát. Az adventi naptár, amely a négy hét minden napjára tartogat meglepetéseket, fokozza a gyermek örömét, várakozását. Ha a szülők készítik el ezt, a vallásos nevelés eszközeként hasznosíthatják: a kis ablakok rejthetnek az ünnepre emlékeztető rajzokat, idézeteket, amelyeket a szülők egyszerű magyarázata kísér. Advent elején a gyerekek kaphatnak egy várakozást segítő „feladatlapot”, ezt színezhetik imáik, jó cselekedeteik szerint. Ez lehet az egyik ajándékuk a megszületendő Jézusnak. A karácsonyfa díszeit is elkészíthetjük közösen. Az ünnep közeledtével pedig versek, énekek tanulásával lehet a várakozást bensőségesebbé, majd pedig az ünnepet szebbé tenni. A betlehem elkészítésébe is bevonhatjuk a gyermeket, természetesen nem nélkülözhetjük a történések elmondását. Adventben az egyház a roráté, vagyis a hétköznapi hajnali szentmisék bemutatásával készülődik az Úr születésére. A nagyobb gyermekeket nevelő családokban a közös részvétel e szentmiséken gazdagítja a készülődést. A szállást keres a Szent Családájtatosság keretében a kisgyermekek megtapasztalják, hogy más családokban is nagy jelentősége van a Jézus születésére való várakozásnak, és ez erősíti vallásos életük kibontakozását. A karácsonyi ünnepkörhöz számos népszokás is kapcsolódik hazánkban, és ezek is segíthetnek az ünnepre való ráhangolódásban. December 13-án, Luca napján búzát ültethetünk. Sok családban advent elején kezdik gyűjteni a „jóságbúzát”: minden jó cselekedetre átkerül egy-egy szem az elültethetők közé. Így a jászol mellé tett friss búzának lelki háttere is van. A betlehemezés feltétlenül megőrzendő régi falusi népszokás. Használjuk ki ezt a hagyományt a városban is az ismerős családok meglátogatására és megajándékozására. Újabb lehetőség az együttlétre a sütemények közös sütése és csomagolása. Ez nemcsak beszélgetésekre ad módot, hanem egyben a családi hagyományok, legendák és a sütés-főzési mesterség átadásának is örömteli ideje. A gyermekek kicsi korukban természetesen nem tudnak aktívan bekapcsolódni sem a betlehem készítésébe, sem a karácsonyfa díszítésébe. Ha a szülők meglepetésnek szánják a karácsonyfát, helyes, ha elmondják: a karácsonyfa Isten ajándéka. Amint lehet, érdemes a kicsiket is bevonni az előkészületekbe, sőt, előnyükre válik, ha a lehető legkorábban ők is készítenek kis meglepetést szeretteiknek. A karácsony Jézus Krisztus földi születésének ünnepnapja; „…annak az öröme, hogy az Isten emberré válása mindnyájunk számára Isten legnagyobb ajándéka” (Hilda Laible: Az első évek… 26. o.). Ebből gyökerezik a családtagok egymás megajándékozásának szokása is. Ha a szülők átélik az ünnep mély titkát, akkor segítik a gyermeket, hogy eleinte csak érzelmileg átélje, majd fejlődése révén értelmével is megértse a lényeget. A gyertyáktól fénylő fa körül ne az ajándékoké legyen a főszerep – az ünnepet a közös játék, együttlét, egymásra figyelés teszi bensőségessé. Az ajándékok szétosztása is családról családra másképpen történhet. Emeli az ünnep fényét, ha az ajándékokat egyenként osztja ki például a legkisebb gyermek, így mindenki örülhet az összes ajándéknak. A karácsony családi ünneplésének sokféle módja van – ahány család, annyi „liturgia”. Az itt megfogalmazott javaslatok csak lehetőségek. Ahol az ünneplésnek jól kialakult módja van, amely kellően előtérbe helyezi az ünnep lényegét, ott arra kell törekedni, hogy azt a generációk továbbadják egymásnak
