Jogi működése idejéből maradt meg néhány esettöredék és egy szerény testamentum, melyben „második legjobb ágyát” feleségére hagyja. Arckép, amelyről nem is tudjuk, hogy valóban őt ábrázolja-e és egy koromfekete bronztábla a londoni Bankside rozzant sörözőjének falán… Íme, a „prológ” Shakespeare halhatatlanságához. A német nyelvterület Shakespeare iránt fogékony legdivatosabb rendezői, Jan Bosse, Falk Richter, Karin Beier, Luc Bondy és Barbara Frey leglabb hat különféle látásmódot kínál Shakespeare klasszikusaiból (Sok hűhó semmiért, Szentivánéji álom, Julius Caesar, Lear király, Vihar, Szeget szeggel), melyek keletkezése Bacon és Michelangelo, Galilei, Kepler és Kolumbusz, Luther és Monteverdi korára esik, a reneszánsz és a barokk közötti átmenetre. Arra az időre, amikor politika és tudomány óriási felfedezést tett: Kopernikusz szavaival „nem az ember áll a kozmosz középpontjában”. Skakespeare figurái is az ember felvilágosult öntudatáról mesélnek. E színdarabok rendezése egyetlen szempontban találkozik: a dráma alapvető paradoxonaként azt bizonyítják, hogy a mű túléli a szerző betűit – szóban és mozgásban él tovább. És bár az interpretáció „munkamodellje” az ismételhetőség és összehasonlíthatóság, a mű mégis áldozatul esik a rendezői színháznak. A helyes nyelvi interpretáció, érthető deklamáció pedig Laurence Olivier után már – sajnos – nem szempont többé.
De hogy is volt ez Shakespeare korában és van korunk Globe színházában, melynek felfogását a szerző nem ismerhette, mégis „Shakespeare Globe-jaként” vonult be a színháztörténetbe. Az egykori Globe újraépítése, Sam Wanamaker amerikai rendező álma húsz év alatt vált valóra. Eredetileg kultúrközpontnak tervezték oktatótermekkel, mozival, pubokkal, szállodákkal. 1972-ben egy utcai Hamlet-előadás rendeltetése volt – Keith Mitchellel a főszerepben – a pénzadók figyelmének felhívása. A Shakespeare Baráti Társaság pénzgyűjtő alapítványai azonban jöttek és mentek, főleg tönkrementek, míg végre 1997. június 12-én Erzsébet királynő és Fülöp herceg megnyithatták a szintén pénzgyűjtést szolgáló maszkabált. Sam Wanamaker lánya V. Henrik szellemében deklamálta: „O! For e Muse of fire, a kingdom for a stage…” Az Erzsébet-kori London négyszázezer lakosával a világ legnagyobb városa, melynek utcái szekerektől, kocsiktól roskadoztak, Temzéje, a „Pool of London” bárkáktól nyüzsgött, a Borough Market ezeréves zsibvásártól hangos gyümölcspiaca, a lefejezett árulók testcsonkjaitól éktelenkedő tér képe nem volt idegen Skakespeare számára. A színházak, mint minden, a City határán kívül eső terület az egyház fennhatósága alá tartozott. Amikor pestis pusztított, a színészek vándorútra mentek, mert a színház bezárt. Egy színészcsapat legnagyobb kincse a klasszikus és királyi kosztümök, kéziratgyűjtemény és a fantáziafigurák voltak. Az első Globe Richard Burbage társaságából kapta művészeit és az 1599-es alapítóévre tekint vissza. Ennek volt tagja Shakespeare. A Globe fedett színpadához porond simult egypennys állóhelyekkel, melyet körben kétpennys emeletes zsöllyesorok zártak le arénaszerűen. A közönség együtt lélegzett a darabbal: a kellemetlen figurát megdobálták, a jót hangosan dicsérték. A nemességből kerültek ki a mecénások, Angliában ekkoriban több mint kétezer darab született évente, egy versrímben írt műért tíz font ütötte a szerző markát. A női szerepeket fiatal fiúk játszották. A dús dekoráció, süllyesztők, trükkök fontos szerepet játszottak. Rendező nem volt, a színészek karaktereket formáltak meg. A színészek a végszavakat és saját szerepüket kapták kézbe, a mű puzzle-ként állt össze.
A mai Globe hetente hatszor két előadásban bizonyítja, hogy működik egy színház, melynek munkájáért a színész felelős. A színészek versmondást, hangképzést, mozgást, kommunikációt, de atlétaképzést is kapnak. Hamlet színészekről szóló szavaival: „What a piece of work is a man, in form and movin how express and admirable, in action how like an angel…”. A Globe titka? Intimitása! Az ezerötszáz néző közelsége a cselekményhez: mindenki maga dönti el, milyen „szerepet játszik", passzív vagy aktív hallgató az előadásban. A télidő a színész tanulásának időszaka. A téma: miként lehet Shakespeare nyelvét a nyomtatott papírról életre kelteni. Egy biztos: itt nem lesz Rómeó és Júlia szerelméből Cirque du Soleil gumikötél- technikával előállított légiparádé vagy hajmeresztő skateboard-versengés, mint a stockholmi Dramatenben, vagy a Sok hűhó semmiértből pálmafák alatti vízparti idill, sem a Julius Caesarból II. világháborús frontharc, mint Bécsben. Színház ugyan az egész világ, de Shakespeare drámáinak ma is aktuális gondolatisága, mély humora egy tehetséges élet eredményeként került be műveibe. Az amerikai Stephen Greenblatt Will a világban című nemrég kiadott Shakespeare könyve (nem adatokra, dátumokra épít, hanem épp fordítva, műveiből visszakövetkeztetett életrajz) újszerű magyarázatát adja egy különleges tehetség sokszínű irodalmi örökségének.
