Az önfeláldozás szimbólumai

A tárlaton megtekinthetők a hazai történelmi festészet ismertebb darabjai (ezek az állandó kiállításon is szerepelnek), de olyan képek is, amelyeket csak kivételes alkalmakkor láthat a nagyközönség.

A galéria majdnem teljes első emeletét elfoglaló kiállítás Than Mór Béla király menekülése című képével indul: sötét éjszaka, egy fáklya fényénél, hívei körében határozza el IV. Béla, hogy elhagyja az országot.

Székely Bertalan Dobozi Mihály és hitvese című, 1868-as alkotásán a törökök elől menekülő Dobozi leszúrja feleségét, hogy ne kerüljön az ellenség kezére, ő maga pedig a végsőkig harcol a törökkel. Székely újszerű megoldást választott, nem a lovon menekülő Dobozit ábrázolja, hanem a házaspár halála előtti pillanatot. Ez a kép a hitvesi hűség és önfeláldozás szimbóluma lett.
A sok nagyszerű történelmi témájú festmény között a magyar kultúra nagyjait ábrázoló, ritkán látott arcképek is feltűnnek, így Kölcsey Ferenc, Egressy Béni vagy Vörösmarty Mihály portréja.

A reprezentatív tárlat különlegességei közé tartozik Benczúr Gyula két nagyméretű vászna, amely a Hunyadiak dicső korszakára emlékezik. Az egyik a Mátyás fogadja a pápa követeit, a másik A diadalmas Mátyás. Mindkét alkotáson megfigyelhetjük a festő elsőrangú kompozíciós készségét, figuráinak a kissé teátrális beállítás ellenére is életszerű mozgását, a mellékszereplők közvetlenségét. Érdekesség, hogy az egyházi állam volt az egyetlen, ahová Mátyás állandó követeket küldött. Benczúrt széles ecsetvonásai, nagyvonalú festői stílusa, színgazdagsága avatja a magyar történelmi festészet legnagyobb mesterévé. Természetesen a Vajk megkeresztelése című remekműve sem hiányzik a tárlatról. Felfokozott barokkos pompa és ünnepélyesség jellemzi e képet, a selymek, drágakövek s a bíborszínű királyi palást bravúrosan megoldott anyagszerűsége teszik szinte tökéletessé. Benczúr kortársai „a nemzeti történelem oltárképeként” emlegették.

A kiállítás legizgalmasabb darabja kétségkívül Munkácsy Mihály Honfoglalás című műve, amely külön termet kapott. A tizenöt méter széles és öt méter magas vásznat rendkívüli feladat volt áthozni állandó őrzési helyéről, a Parlamentből. Jókai Mór ötlete nyomán Munkácsy 1890-ben kapott megbízást a kép elkészítésére Tisza Lajostól, és 1893-ra készült el. A festmény hihetetlen erővel hat a nézőre, szokatlanul nagy méretei és monumentális belső arányai miatt is. A levegőperspektíva remek alkalmazásával, az előtér és a háttér érzékeltetésével, az emberi karakterek változatos ábrázolásával, anyagszerűséggel emeli Munkácsy egyedülállóvá ezt az alkotását. A képen Árpád fejedelem fogadja a szlávok hódolatát és ajándékait. Jobboldalt a vezér fehér lován ül, díszes fejedelmi ruhába öltözve. A kompozíció jobb szélén Munkácsy önmagát festette le fehér szakállával a bámészkodók között, Árpádtól balra, fekete lovon pedig Jókai alakja látható.

Könyvtári és levéltári anyagok is helyet kaptak a kiállításon. Werbőczy hármaskönyve, a kiegyezési törvények eredeti, a király által aláírt kézirata s az 1949-es magyar alkotmány Rákosi Mátyás szignálta eredeti példánya mellett, ugyanabban a teremben találkozhatunk a Himnusz és a Szózat kézirataival, valamint megzenésített változatuk legrégebbi lejegyzéseivel is.

A Hősök, királyok, szentek című kiállítás augusztus 26-áig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galériában.)