Adonyban is szolgáló Galambos Iréneusz bencés atyáról. Rövid idegi volt közöttünk (1948-1951), de azok minden tekintetben eredményes évek voltak. Azonnal munkához látott, kifestette a templomot, melyet azóta gyönyörű szekkók díszítenek, és rá emlékeztetnek. Templomi énekkart szervezett (körülbelül 80 fő), ami bátor tett volt abban az időben, amikor nem nézték jó szemmel az ifjúsággal való foglalkozást. Első pünkösdi hangversenyünkre eljött Shvoy Lajos püspök atya is, és nagy elismeréssel értékelte plébánosunk és a kórus munkáját. Iréneusz atyát bárhová szólította munkája (tanár lett Győrben, majd hosszú időn át az osztrák határ túloldalán, Burgenlandban tevékenykedett), mindig szeretettel gondolt az adonyiakra, akik a szétszórattatás éveiben szeretettel és bátorsággal fogadták. Emlékét hálás szívvel őrizzük, pannonhalmi temetésén róttuk le hálánkat a köztünk töltött évekért.
Legyen áldott az emléke, csendes, békés a pihenése!
Marczinka Lászlóné (volt kórustag)
Az igehirdetés technikai feltételei
„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangélimot minden teremtménynek!" – Márk evangéliumában (16,15) Jézus ezekkel a szavakkal küldi tanítványait – és utódaikat: a papokat, a szerzeteseket -, hogy az evangélium tanításával terelgessék a népeket az üdvösség felé vezető útra. A feladat tökéletes végrehajtásának egyik legszükségesebb kelléke a jó teológiai felkészültség, feltételezve a Szentlélek mindenkori segítségét. Ám e szent feladat teljesítéséhez szükséges, hogy megfelelően tudják átadni az az örömhírt: vagyis hogy az a szó fizikai, akusztikai értelmében is jól érthető, hallható legyen. Hiábavaló ugyanis a legtökéletesebb szentírás- magyarázat, homília, ha az nem jut el a hívek füléhez.
Ma már jó minőségű hangosító berendezéseket lehet beszerezni (mikrofonok, erősítők, hangszórók, stb.), melyek a legtöbb templomban üzemelnek is – jól vagy rosszul. A leggyakoribb probléma a mikrofonok helytelen használata. A legjobb hanghatás úgy érhető el, ha a szónok „szobahangerővel”, közelről beszél a mikrofonra, mintha telefonálna. Így szokták felszereléskor a hangosítót beállítani, ügyelve arra, hogy a hangszórókból kiáramló hang jól betöltse a templom belső terét, és minden szegletében jól hallható legyen. Fontos szabály, hogy ahol hangosító berendezés üzemel, ott a szónok kizárólag csak azon keresztül tartsa hallgatóságával a kapcsolatot: szobahangerővel belebeszélni a mikrofonba, hogy elkerüljük a zavaró visszhangokat. Tehát a beszéd dinamikáját (erősségét) közel azonos szinten kell tartani.
A lassú, jól artikulált beszéd (a hangok érthető kiejtése) különös jelentőségű. Évszázadokkal ezelőtt a szószék használatát abból a felismerésből vezették be, hogy ha egy magaslatról szólnak a hallgatósághoz, azt mindenki jól hallja. A szószék használatának mellőzése technikailag téves volt, de ahol szakszerűen használnak hangosítást, ott már nincs jelentősége. Mielőtt a szónok beszélni kezd, mindig tegyen próbát: olyan közelről és olyan hangerővel beszéljen a mikrofonba, hogy visszahallja saját hangját a hangszórókból. Ekkor kerül hatékony kapcsolatba hallgatóságával. A fentiekben vázolt néhány technikai észrevételt ajánlom megfontolásra mindazoknak, akik az apostolok nyomában járva hirdetik az evangéliumot. Hiszen akik hallgatják őket, csak akkor érthetik meg mondandójukat, ha azt jól hallják.
Kiss Antal
