Ez a néhány nap alkalom volt arra, hogy kicsit megálljunk, megvizsgáljuk kapcsolatunkat Istennel, embertársainkkal, ugyanakkor rádöbbenjünk: kereszténynek lenni küldetés. Ahogyan Salgó Ferenc atya megfogalmazta a záró szentmisén: engedjük tovább működni a lelkünkben lévő szeretetet, hiszen igazából számunkra csak most kezdődik a misszió. A missziósok délután elmennek, de a küldetés itt marad: „Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett!” Nekünk, akik megtapasztaltuk Isten szeretetét, nekünk kell azt bátran, életünkkel, tetteinkkel, szavainkkal hirdetni és megvallani. Nagyszerű példákat is kaptunk arra, hogyan tehetjük ezt. A világ különböző részeiről ‒ Lengyelországból, Ghánából, Indonéziából, Indiából, a Fülöp-szigetekről és hazánkból ‒ származó szerzetesek bizonyították, hogy a misszió legőszintébb módja, ha magamat mutatom meg másoknak. Azt, hogy milyen a személyes kapcsolatom Jézussal. Igaz, távoli, „egzotikus” országból érkezve talán valamivel könnyebb ez a tanúságtétel, hiszen az emberek eleve érdeklődéssel fordulnak felénk. De hiszem, hogy közvetlen környezetünk számára is lehetünk hiteles keresztények.
T. Horváth Józsefné, Pápa
