Sokan váltak gyermekből ifjúvá, ifjúból felnőtté a keze alatt. Az elkötelezett életre, papi, szerzetesi hivatásra készülők előtt példaként állt. Hiteles volt Krisztus igazságának terjesztésében, számos sikeres megtéréshez járult hozzá. Irgalmas volt a gondjaikkal hozzá fordulókhoz, gondoskodott az idősekről, vigaszt vitt a betegeknek. Több embernek való munkát végzett fáradhatatlanul, miközben kedves mosolyából mindig futotta mindenkinek. Azon a bizonyos kedd estén, amikor hirtelen távozása kitudódott, szinte azonnal megtelt a templom. Ott ültünk a padokban, a pásztor nélkül maradt nyáj, riadt tanácstalanságban, döbbenten, hitetlenkedve. A rögtönzött gyászmisét a lelkünkben hálaadásként éltük meg. Hálát adtunk az Úrnak azért, hogy hozzánk vezette, és hogy két évvel ezelőtt együtt ünnepelhettünk az ezüstmiséjét. Isten akaratába bele kell nyugodnunk, mert ő – gondos atyaként – sokkal jobban tudja nálunk, mi a jó nekünk. Soha nem tudunk elfelejteni téged, Gyula atya. Benne leszel az imáinkban, amelyeket olyan gyakran mondtunk el együtt, a tetteinkben, amelyeket gondosan egyengettél, és a gondolkodásunkban, amelyre nagy hatást gyakoroltál. Mert nem csupán a szavaiddal mutattál nekünk utat, hanem az egész hiteles, tiszta, Istennek szentelt életeddel.
Demény Anna,
Hutvágner Erika,
Ticz Zsuzsa nővér,
Selyem Zoltán
Együtt imádkozunk…
Még az év elején olvastam az Új Emberben (a január 11-i számban) a vitnyédi Szent Család- járásról. Örömmel írom meg most, advent kezdetén, hogy nálunk, Herencsényben is él még ez a hagyomány. Herencsény egy kis község Nógrád megyében, körülbelül hatszáz lakossal. Falunkban három utcában működik egy-egy imacsoport. Minden csütörtökön és minden első szombaton imaórákat tartunk. A három csoport december közepétől, kilenc napon át külön-külön, mindennap más háznál jön össze. A Szent Család képe és a Szűzanya szobra előtt együtt imádkozunk ilyenkor. E szép népszokást nagyszüleim és szüleim is művelték. Gyermekkoromban én is jártam velük. (Most hetvenkét éves vagyok.) Azután volt „egy kis szünet”, de 1986-ban újra elkezdődött a közös imádkozás. Azóta minden héten, minden első szombaton és minden karácsony előtt együtt imádkozunk.
Horváth Jánosné
Herencsény
Kereszt Zirc fölött
Zircen az első keresztet 1721-ben állította a betelepült lakosság Isten dicsőségére, annak jeléül, hogy a betelepültek egy fő kivételével mind katolikusok. Az évszázadok során a zirciek huszonegy útszéli, illetve köztéri keresztet állítottak, ezek között van családhoz kötődő, és van a lakosság közös alapítványából állított kereszt. A huszonegyből máig tizenhat megmaradt, jó állapotukról az állíttatók, illetve leszármazottaik, valamint a Zirci Országzászló Alapítvány tagjai gondoskodnak – az anyagi támogatást nyújtók segítségével. Most, 2009-ben Hoffer József és családja állított egy nagy fakeresztet saját birtokán Isten dicsőségére, hálából imáik meghallgatásáért. A keresztállítással mások figyelmét is felhívták az imádság szükségességére. Egervölgyi Dezső a keresztállító ünnepségen arról beszélt, hogy mindenki viszi saját keresztjét – amint a Hoffer család is vitte –, de ez csak akkor tudatosul az emberben igazán, amikor először roskad össze a súlya alatt, és úgy érzi, nem tud már talpra állni. Pedig az első stáció után jön a többi, és mindig akad segítség, ha más nem, a puszta élni akarás, és a hit meg a remény… Áll a kereszt, megáldva, megszentelve. És ezzel a kereszttel fejezi ki háláját a Hoffer család először is a Jóistennek és azoknak, akik nehéz helyzetükben támogatták őket, imádkoztak, ezáltal is erősítették őket a hitben, hogy el tudják viselni a már-már elviselhetetlent. A keresztet Németh János bakonyszombathelyi lakos faragta, és Baán Elizeus perjel atya áldott meg. A kereszt helye: a Zircről Tündérbe vezető gyalogút mellett, a hegyoldal legmagasabb pontján áll. A Zircre vezető utakról minden irányból látni lehet a keresztet.
Dombi Ferenc
Adoremus Junior
Köszönetemet szeretném kifejezni az Adoremus Junior gyermekújság meglétéért! Az történt ugyanis, hogy leendő menyem – aki eddig egyáltalán nem mutatott érdeklődést a hit iránt (a tőlem előzőleg ajándékba kapott Bibliát kezébe sem vette) –, ezt az újságot azonban nagy érdeklődéssel lapozgatja. Közelgő névnapjára azt kérte tőlem, hogy szerezzem meg neki e gyermekújság előző köteteit is. Kérem, amennyiben lehetséges, és az előző liturgikus év példányai megvannak, küldjék el nekem Szegedre. A decemberi számot ugyanis már megkaptuk az általános iskolában.
Kovács Péterné
Szeged
