Nagy örömünnep volt a faluban a bíboros úr érkezése. Ez az esemény és a szent életű plébános biztatása olyan lendületet adott a híveknek, hogy plébánosuk biztatására elhatározták: templomot építenek. Nem volt egyszerű az engedély beszerzése sem. Amikor elkezdődött a munka, mindenki szívügyének tekintette, hogy segítsen. A hatóság elrendelte, hogy őszi munkákat kell végezni, nem szabad a templomhoz téglát hozni, amíg a vetést el nem végzik. A gazdák nem törődtek vele. Erre őröket állítottak a faluból kivezető utakra, és visszafordították, akik tégláért mentek. A gazdák erre hajnalban indultak tégláért. Amikor ezt is ellenőrizték, akkor felrakták az ekét a kocsira, mintha szántani mennének, földjüknél lerakták, és indultak tégláért. A többiek pedig kőművesek vezetésével társadalmi munkában építették a templomot. 1950-ben be is fejeződött a templom építése. Először az a Steiner Béla zeneszerző kötött itt házasságot, aki szintén Felvidékről jött. Később Kiss Ferenc plébános Csanádalbertin és Nagyéren is kápolnát alakított ki magánházból. Jó plébániai közösséget épített. Mi lett a következmény? Állami kérésre Dombegyházra helyezték. Életet lehelt a plébániai közösségbe, ezért Királyhegyesre tették. Később Tiszaszigetre került, majd Makóra, nyugdíjasként. Pénzét az egyházközségnek adta, mert ő úgy akart az Isten elé kerülni, ahogyan a világra jött. Teológiailag képzett, szent életű pap volt, mégis – vagy talán éppen ezért – nem halmozta el jutalmakkal az élet.
Imádkozzunk Istenhez jó papokért, papi hivatásokért, mert ma is nagy szükség van rájuk!
Katona Pál
Ötvenkilencesek az ötvenkilencesen
Örömmel olvastam az ötvenkilenc évesek születésnapi ötletéről az Új Ember október 25-ei számában. Valóságos missziós ötlet. Többnyire úgy látszik, nincs lehetőségünk kapcsolatot találni azokhoz a katolikusokhoz, akik nem járnak templomba. Ausztriában, értesüléseim szerint, az első nyolc iskolaévben a gyerekek mintegy 98 százaléka vesz részt az iskolai hittanórákon, de akik nem tanulnak tovább, azok a későbbiekben az egyház számára jórészt már elérhetetlenek. Különösen a felnőttek. Magyarországon a hitoktatási helyzet még rosszabb. Éppen ezért nagyszerű a villamosmisszió találmánya. Kívánom Isten áldását az aktív és passzív résztvevőkre.
Virágh Imre
Bécs
Köszönet a hosszú életért
Mindegy, milyen vallású vagy
honnan jöttél, merre visz utad
Istened egy van, ki életed adta
szeretetével hosszúra szabva.
Köszönjük az élet minden percét
bánd meg mi rosszat, s örülj
a jónak, miket tehettél.
Szeresd barátodat, ellenségedet
kik körülvesznek, mert úgy élünk
e világban,
mint háborgó tengeren
legyen velünk a humor
mint égi ajándék.
Ez a hosszú élet titka,
mely neked jut
az Istenhez vezető egy igaz út
sokszor köszönjük meg
jót, rosszat, a hosszú életet,
bánatot, örömet.
Ne bosszú vezessen,
de az igaz szeretet.
Márvány Ferencné
Balatonföldvár
