A megbékélés jegyében
Szinte egész Dunaszerdahely megmozdult a napokban, amikor Bábel Balázs kalocsa- kecskeméti érsek és Róbert Bezák nagyszombati érsek találkozójára került sor. A főpapok először a helyi iskolában tettek látogatást, majd a dunaszerdahelyi Járási Művelődési Központ előadótermében tartottak előadást, este pedig ünnepi szentmisére került sor a dunaszerdahelyi katolikus templomban. Bábel érsek egy arany ereklyetartót ajándékozott a dunaszerdahelyieknek, Szent István csontereklyéjével. Homíliájában a magyar főpap a közös gondolkodás és a nemzetek közötti barátság elmélyítésének fontosságát hangoztatta, kiemelve a Szent Jobb-ereklye kalandos történetének egy-egy állomását. Bábel Balázs örömmel számolt be arról, hogy Róbert Bezák – még érseki beiktatása előtt – felkereste őt Kalocsán, és értékes beszélgetést folytattak a megbékélés, a barátság jegyében. A pozitív kicsengésű találkozás és a közös szentmise, a pápai és a magyar himnusz hangjaival zárult.
Schmidt Péter,
győr-szigeti Szent Rókus egyházközség
Emlékezés a „kántorkirályra”
A kunszentmártoni katolikus hívek közössége és leszármazottainak népes családja október elején bensőséges ünnepséggel emlékezett meg hajdanvolt híres kántoruk, Öreg Mezey János születésének kétszázadik évfordulójáról. A XIX. századi krónikák szerint a Tisza mentén ő volt korának legképzettebb és legszebb hangú kántora, nagy hatású énekszerzője. Az erőteljes, hatalmas bajuszú „kántorkirály” – ahogy a kortársak nevezték – énekei nagy részének nemcsak a dallamát, de a szövegét is maga szerezte. Mint ahogy Józsa László helytörténész és Barna Gábor néprajztudós előadásából megtudhattuk, a kántorok liturgikus szolgálatuk mellett gyakorta ünnepi dalárdát, színjátszócsoportot vezettek. Ők tanították az iskolásokat, felnőtteket, tehát a zenei műveltséget is terjesztették. A Mezey kántorok teljes mértékben kiszolgálták ezt a gyakorlatot. Öreg Mezey János huszonnégy gyermeke közül tíz kántor lett. A különböző alkalmakhoz kötődő énekei fiainak kéziratos kottáiban, nyomtatott énekeskönyveiben maradtak fenn. Barna professzor elmesélte, hogy gyűjtőmunkája során a Kunszentmárton körüli katolikus településeken olyan énekeket szólaltattak meg adatközlői, amelyeket a szakemberek csak az 1883-ban kiadott énekeskönyvből ismerhettek meg. A Mezey-énekek a XX. század egyházi énekreformjai miatt a templomi használatból néhány évtized alatt kiszorultak, de a liturgián kívüli közösségi ájtatosság során mégis megmaradtak. Természetesen elfogadható az egyház törekvése az énekreform megvalósítására – mondja a professzor –, de ahol a helyi hagyomány vagy a régi énekeskönyvek megőrizték, ott a hívek ma is éneklik ezeket a dalokat, s többet a templomi énekgyakorlatban is használni lehetne. A megemlékezés alkalmával XIX. századi kéziratos énekes- és imakönyvekből nyílt kiállítás a helyi katolikus templomban. A megnyitón közreműködött az óbecsei Scola Cantorum és a kunszentmártoni énekkar. A nap folyamán mutatták be az Öreg Mezey János által kézzel készített kántorkönyv hasonmás kiadását. Az ünnepség után megkoszorúzták a Mezey kántorok felújított síremlékét.
Somogyi Márton,
Tárnok
