A Boldogasszony koronája mintha fényesebben ragyogna ilyenkor, hiszen a néki felajánlott ország követei érkeznek hozzá, a Magyarok Nagyasszonyához, a Szentlélek mátkájához. Közbenjárását kérik, hogy a pünkösdi Lélek árassza ránk fényessége sugarát.
Nagy szüksége van nemzetünknek a megvilágosodásra, hogy meg tudja különböztetni az igazat a hamistól, az értéket a talmitól, az örök érvényűt a mulandótól. A zarándokok esdekelnek Máriához, ossza szét az ő jegyese közöttünk hét szent ajándékát, hogy bölcsen tudjunk dönteni, okosan cselekedni. A búcsúsokkal együtt lélekben mi is ott vándorolunk a Somlyó-hegy felé vezető úton. Együtt énekelünk velük: „Ami dermedt, élesztgesd, ami fázik, fölmelengesd, ami hibás, igazítsd!”
Mily megszámlálhatatlanul sok körülöttünk és bennünk a hibás, az igazítani való! Milyen messzire vagyunk a hét szent ajándék (a bölcsesség, az értelem, a jó tanács, a tudomány, a lelki erősség, a jámborság és az istenfélelem) befogadásától! Pedig ha sok millió magyar ajkáról zengene a könyörgés: Benned minden bizalom, osszad, osszad pazaron hét szent ajándékodat, megtalálná népünk az igaz utat, visszatérne ősei hitéhez. Hazánk újra felvirágozna, és visszhangozná a Kárpátok koszorúja, hogy tovatűnt a sötétség, megvirradt!
