Az elmúlt évtizedekben az ökumenikus elkötelezettség katolikus részről egyre nyilvánvalóbbá vált, s immár negyvenöt év távlatából olyan gyümölcsöket tud felmutatni, mint például a különböző keresztény egyházakkal való párbeszéd megindítása, az üdvösségről szóló evangélikus-katolikus közös nyilatkozat aláírása (1999), és a Charta Oecumenica, az európai keresztényeket érintő közös ökumenikus alapelvek megfogalmazása (2001). A katolikus egyház is nagyon korán felfedezte Jézus utolsó vacsorai szándékának – „legyenek mindnyájan egy” – fontosságát, és X. Piusz pápa (1903-1914) áldását adta az „imanyolcadra”. XV. Benedek (1914-1922) az egységért való imádságot 1916-ban kiterjesztette az egész római katolikus egyházra. XI. Piusz pápa (1922-1939) pedig a bencéseket már 1929-ben sürgette, hogy tegyenek meg mindent a keresztény egység előmozdítására. Dom Lambert Beauduin (1873-1960) így hozta létre a belgiumi Chevetogne-ban az ökumenikus monasztikus közösséget. Ezt követően pedig Paul Couturier (1881-1953) a lyoni egyházmegyében vezette be az imahetet, melybe 1935-től már nem katolikusokat is bevont. Idetartoznak még a katolikus elkötelezettség kinyilvánításának jelentős dokumentumai: 1995-ből II. János Pál pápa (1978-2005) Ut unum sint kezdetű enciklikája, valamint az Európai Unió Püspöki Konferenciái Bizottságának a nyilatkozata A katolikusok felelőssége és az Európai Unió (2005) címmel, amely különös hangsúlyt fektet az európai egyházak egységére. Az elmúlt évek katolikus-ortodox kapcsolatai nagy reményt keltenek a jövőre nézve egy esetleges találkozásra a pápa és a legnépesebb ortodox közösség vezetője, az orosz pátriárka között. A több mint egymilliárd hívőt számláló római katolikus egyház kész a kapcsolatok felvételére és a keresztény összefogásra az orosz ortodoxiával, mely mintegy száztízmillió hívőt képvisel. 2009. december 3-án Dimitrij Medvegyev államfőt fogadta XVI. Benedek pápa a Vatikánban, ahol felidézték a húsz évvel azelőtti történelmi találkozót II. János Pál és Mihail Gorbacsov között. A kapcsolatoknak sajátos természete van, mivel 1990 óta Moszkva képviselőként akkreditálta a Szentszék mellé rendkívüli és teljhatalmú nagykövetét, ám Róma is ragaszkodna hasonló „képviselőhöz” Moszkvában. Sok jel arra enged következtetni, hogy hamarosan helyreáll a teljes diplomáciai kapcsolat a Szentszék és Moszkva között. Európa keresztény gyökereinek és bizonyos bioetikai kérdéseknek hasonló értelmezése szintén közel hozza egymáshoz a katolikus és az ortodox egyházat. Ebben a szellemben – szinte minden előzmény nélkül – egy hónapja jelent meg Moszkvában XVI. Benedek pápa Európa, lelki hazánk című könyve orosz nyelven, amelyhez Hilarion érsek, a patriarchátus külügyi kapcsolatokkal megbízott vezetője írt előszót. Kirill pátriárka pedig karácsonykor azt kívánta, hogy a keresztények legyenek olyanok, mint a betlehemi csillag, mely képes megvilágítani az Istenhez vezető utat azok számára, akik bár elvesztették szellemi és erkölcsi tájékozódási pontjukat, mégis őszintén keresik az isteni igazság fényét. A közelmúltban, az ökumenikus út jelenlegi folyamatában a római katolikus egyház azokat az anglikánokat tudta testvériesen befogadni, akik egy szekularizálódott anglikanizmussal már nem tudtak azonosulni. A XVI. században a Rómától elszakadt anglikánok nagyon sok területen megőrizték ősi hagyományaikat, melyek továbbra is összekötik az anglikán és a katolikus lelkiséget. 2009. november 9-én az Anglicanorum coetibus kezdetű apostoli rendelkezés lehetővé teszi a Rómához közeledő, mintegy négyszázezer anglikán csatlakozását a katolikus egyházhoz. Ők a latin szertartású egyházmegyékben személyi ordinariátus formájában folytathatják – a hitvallás letétele, a szentségek és a római pápa elfogadása után – hitéletüket. Ebben az évben a skóciai református egyház állította össze a közös imafüzetet, emlékezve egy centenáriumra is: a szervezett ökumenikus mozgalom 1910-ben Edinburgh-ban született meg a Világmisszió Konferenciával (World Mission Conference). A skóciai keresztény egyházak együttműködésének hosszú múltja van, s ez megnyilvánul a teológiai és a gyakorlati együttműködésben, valamint az úgynevezett prófétai hang ébren tartásában. Emlékezetes II. János Pál pápa 1992-es skóciai látogatása, melynek során megfogalmazta: „Haladjunk együtt az úton, egymás kezét fogva, mint zarándokok.” Skócia kulturális értékei közé tartozik a színes mintájú gyapjúszövet, mely a hagyomány szerint – melyet most az ökumenére alkalmaznak – a különböző családok egységét is jelenti. Az imahét mottója Lukács evangéliumának 24. fejezetéből, az emmauszi történetet is magában foglaló részből való: „Ti vagytok a tanúi ezeknek a dolgoknak.” A XXI. század elején a kereszténység sokszor széteső társadalmakkal találkozik, ezért Krisztus és az egyház üzenetét csakis összefogással és egységben lehet továbbadni az életük értelmét kereső embereknek. Az ökumenikus mozgalom már hosszú utat járt be, melynek során lelkileg, szellemileg és szervezetileg is gazdagodott. Folytatni kell ezt az utat, és erősíteni azt a keresztény tanúság- és bizonyságtételt, mely vallja, hogy a feltámadott Krisztussal való találkozás átalakítja életünket. Nyolc napon át elmélkedhetünk a keresztény egységről, és szembesülhetünk Jézus és a tanítványok kérdéseivel. A misszióra való emlékezés jubileumi évében az egységért való ima mellett legyen fontos a hálaadás is, amelyet az egyházak a missziók területén és közös kapcsolataikban elértek, mert sokkal több az, ami bennünket összeköt, mint ami elválaszt.
a szerző
az MKPK Ökumenikus
Bizottságának tagja,az Ut Unum Sint Ökumenikus
Intézet elnöke
