Egyszerű, letisztult eleganciája, emberközelisége A vadászat című 2012-es mesterművet juttathatja eszünkbe. Ott a kisközösségben felbukkanó pedofília vádja és az azzal kapcsolatos boszorkányüldözés, itt pedig a homoszexualitás erősen megosztó témája ad súlyt a történetnek. De nem is igazán beszélhetünk történetről, az alkotás legnagyobb erénye inkább leíró, ábrázoló jellege, a minimalizmusában is lenyűgöző operatőri munka, a változatos zenei világ, valamint a megrendítő színészi játék eredményeként.
A film kapcsán a középkori misztériumjátékokat is emlegethetnénk, hiszen a lényeg itt is a megkísértés és az ellene való küzdelem. A főhős pap szexuális beállítottsága ehhez képest lényegtelen. Azokról a jelenetekről, amelyekben éjjel, magányosan küszködik, Keresztes Szent János és a többi szent juthat eszünkbe, „a lélek sötét éjszakája”. Még nem láttam olyan műalkotást, amely bátorságával jobban segítene megérteni, hogy tulajdonképpen mit is vállalnak azok, akik a felszenteltek életét élik.
A főhős Adam jó ember és jó pap, ez nyilvánvaló. Látjuk munkáját egy nehéz sorsú faluban, a társadalom leszakadt családjai és a fiatalkorúak nevelőintézetétől csak egyetlen lépésnyire lévő vad kamaszok körében, látjuk, ahogy csodát tesz, emberként beszél velük, jelenlétével képes felemelni a lelküket. Üdítő a lengyelek általános vallási elhivatottsága. Annak ellenére, hogy tele vannak szkepszissel, és a materializmus nagy kihívás elé állítja őket is, sokkal fogékonyabbak társadalmi szinten Krisztus igéjére. Ennek felismertetésére leginkább ez a kemény közeg jó terep, de a film végén beszélgető munkások szavai is bepillantást engednek abba az irigylésre méltó világba, amelyben a lelki gazdagság, a spirituális életforma a mindennapok része.
Voltaképpen a film is ennek az állapotnak bizonyítéka. Itt az egyház nem mereven gondolkodó, mint a jórészt liberális filmművészet pamfletszerű egyházábrázolásaiban, hanem hiteles, jelenléte pedig nem eltúlzott: csupán egyetlen egyházi feljebbvaló jelenik meg a filmben, és ő is türelemre és megértésre int.
A pap homoszexualitása tényszerű a filmben. Ez a konzervatív nézők számára kihívást jelenthet, de érdemes legyűrniük alapvető ellenérzésüket, mert az üzenet nem tolakodó vagy botrányos. A „ne paráználkodj” parancsolat nevében, az etikai fölény tudatában, de azzal visszaélve még a XX. században is kegyetlenül büntették a homoszexualitást még a liberális Angliában is (erre tekintettel is érdemes megnézni a Kódfejtők című filmet, amelyben a britek néznek szembe démonizálásból eredő bűnükkel). Jézus a nagy parancsolat betartására intette tanítványait: szeressétek Istent minden erőtökből, és szeressétek egymást, aminek talán legegyszerűbb definíciója (mert valljuk be, valójában egyáltalán nem könnyű értelmezni; társadalmi szinten egész biztosan): semmiképp ne gyűlöljétek egymást. Ki más figyelmeztethetne erre újra és ilyen szépen, mint a lengyelek, hiszen ők Karol Wojtyła vezetésével a félelemből eredő tabuk helyére már korábban is a szelídség és a megbocsátás krisztusi üzenetét juttatták el a világnak.
(Az Ő nevében; lengyel filmdráma, 102 perc, 2013)
