Az isteni irgalmasság prófétája

Abban az évben az a nap húsvét második vasárnapja volt, s az időzítéssel a Szentatya Avianói Márk két időszerű üzenetére kívánta felhívni a figyelmet. Az egyik éppen az isteni irgalmasság volt, amit Márk atya „fegyvertelen prófétaként” hirdetett egy olyan drámai korban, amikor a keresztény Európa, s benne Magyarország jövője volt a tét. „Amikor a keresztények élő evangéliummá válnak – mutatott rá II. János Pál -, az Úr irgalmának beszédes jelévé lesznek, és tanúságtételük könnyebben jut el az emberek szívéhez. Az isteni Gondviselés eszközeiként mély nyomokat hagynak a történelemben.” Avianói Márkot Boldog XI. Ince pápa küldte a császár mellé 1683-ban, hogy tanácsaival elősegítse az ostromlott Bécs védelmére gyülekező, majd Magyarország felszabadítására induló európai összefogást. Apostoli misszionáriusi kinevezése mellé széles körű felhatalmazásokat kapott a keresztény sereg lelki gondozására, amivel az irgalmas Istent jelenítette meg a csaták embertelen szenvedései közepette.

Akkorra már kontinens szerte híres volt több missziós körútja, s az áldását kísérő csodák révén. Benne a tökéletes bánat apostolát tisztelték, nagyhatású prédikációi nyomán a korabeli beszámolók szerint hatalmas tömegek indították fel a tökéletes bánatot s járultak a szentségekhez: „Az Európa útjait járó szerzetes széles körű lelki megújulás elindítója lett” – mondta róla II. János Pál. A másik – nemcsak öt évvel ezelőtt, de ma is aktuális – pedig így fogalmazta meg a pápa: „Az új együttműködési formák elé néző európai földrészt Boldog Avianói Márk arra emlékezteti, hogy egysége szilárdabb lesz, ha a közös keresztény gyökerekre épül.” Wojtyla pápa még az iskolapadból ismerte a friuli szerzetest, akinek alakja a bécsi diadalban összeforrott a sereget vezénylő Sobieski János lengyel királyéval. Ő maga pedig bíborossá kreálását követően, Rómából hazafelé felkereste az osztrák főváros fölé magasodó Kahlenberget, hogy azon a helyen imádkozzék, ahol Avianói Márk ajánlotta Isten irgalmába a lengyel király vezette seregeket. A jelenetben nem nehéz észrevenni a párhuzamot a kereszténységet megsemmisíteni akaró pogány hatalom ellen összefogásra, szolidaritásra buzdító Márk atya és a későbbi pápa között, aki 1983-ban, a diadal 300. évfordulóján ismét ellátogatott arra a helyre, hogy „lelki küzdelemre” buzdítsa Európát „a békéért és a szabadságért”. Ne feledjük, hogy akkor – akárcsak három évszázaddal korábban – ugyancsak Bécstől nem messze húzódott a határ, ami a szabad és a leigázott Európát elválasztotta. II. János Pál pápa éppúgy, mint Avianói Márk, az isteni irgalmasság apostola volt. Márk atyát ezen az ünnepen avatta boldoggá, s ő is ennek az ünnepnek vigíliáján tért vissza a mennyei Atya házába. Ahogyan utóda, XVI. Benedek nemrég rámutatott: „Valójában az ő hosszú és sokrétű pápaságának ebben rejlik központi magja, az Istenről és az emberről szóló igazságot, valamint a világbékét szolgáló egész küldetése ebben a mondatban foglalható össze, amint azt ő maga tette 2002-ben, Krakkó-Lagiewnikiben, amikor felavatta az isteni irgalmasság nagy kegyhelyét: »Isten irgalmasságán kívül nincs más reményforrás az emberek számára«”