Fotó: Kovács Ágnes
Az alkalomra a helyszínre érkezett hazánk harmadik legfontosabb kincse, Szent László koponyacsont-ereklyéje, amelyet Győrben őriznek.
A Lebó Ferenc alkotta díszes tartóban elhelyezett relikvia jelenlétében ünnepi szentmisét mutatott be Erdő Péter bíboros, koncelebrált Alberto Bottari de Castello, Magyarország apostoli nunciusa, Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és a konferencia tagjai, külhoni katolikus egyházmegyék püspökei, valamint a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye papjai. Az ünnepen közjogi és világi méltóságok is jelen voltak.
A szentmise előtt ünnepélyes keretek között fogadták Szent László koponyacsont-ereklyéjét, amely már előző nap megérkezett Győrből Nyíregyházára, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházba.
A relikvia fogadása után Krakomperger Zoltán plébános, teológiai tanár tartott katekézist az ünnep egzisztenciális értelméről. Kiemelte: az ünnep többek között tudatosítja bennünk létünk értelmét, egységet foganatosít, megőrzi a múltat, utal a beteljesedésre, előlegezi a jövőt, és cselekvésre szólít fel.
A katekézis után a szabolcsi földvár mellett felállított tábori oltárnál tartották meg az ünnepi szentmisét, amelynek kezdetén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök házigazdaként köszöntötte a jelenlévőket, majd elmondta: Szent László király 925 éve erre a tájra hívta össze az ország nagyjait, vezetőit, hogy zsinatot tartson, és arra kérje Istent, adjon igazságos és bölcs törvényeket, amelyek szerint a nemzet, a nép tovább járhatja a megkezdett keresztény utat.
A debrecen-nyíregyházi főpásztor ezután Szent II. János Pál pápát idézte: „A szentek nem azt kérik, hogy tapsoljunk nekik, hogy ünnepeljük őket, hanem arra kérnek bennünket, hogy kövessük őket.”
Erdő Péter bíboros szentbeszédében hangsúlyozta, Szent László évében az 1092-ben tartott szabolcsi zsinat 925. évfordulóját ünnepeljük. Nagyon is illik az évfordulóhoz a napi evangéliumi szakasz, amely a törvényről szól. Szeretni annyit tesz, mint igazi javát akarni valakinek. Azt pedig, hogy kinek mi válik leginkább a javára, csak úgy tudjuk megállapítani, ha egyre jobban megismerjük a teremtett világ törvényszerűségeit, a kinyilatkoztató Isten üzenetét és azt a helyzetet, amelyben az egyének és a közösségek élnek. Ezért hoztak a keresztény uralkodók, és ezért adott ki maga az Egyház is különböző törvényeket és előírásokat. Így lehetett, így kellett elősegíteni a szeretet általános nagy parancsának konkrét alkalmazását.
Ezzel a feladattal nézett szembe Szent László király is, aki meg akarta szilárdítani hazánkban a keresztény életet. Gondoskodni akart arról, hogy a különböző népek és közösségek békében éljenek együtt, és a kisebbségek iránti türelmet össze lehessen egyeztetni az egész társadalom életének ritmusával. A szabolcsi zsinat határozatait az egyháztörténelem kánonoknak nevezi és az egyházi fegyelem belső előírásainak tekinti. Ugyanakkor szövegük Szent László király törvényeinek gyűjteményében maradt fenn, gyakorlatilag világi törvények módjára. A bevezetőszöveg magát a dokumentumot Szent László király határozatának nevezi, de a szabolcsi gyűlést szent szinódus néven említi, amely a király elnökletével, az ország főpapjainak, apátjainak és világi előkelőinek részvételével folyt. Az ilyenfajta királyi zsinatok a Karoling-kor jellemzői voltak, de már azt megelőzően is előfordultak. Ebben az intézményes keretben helyezkedik el Szent László királynak ez az első törvénykönyve. Sokan hangsúlyozzák azt a történelmi összefüggést is, amely Szent VII. Gergely pápa egyházi reformjai és a magyarországi fejlődés között megállapítható. VII. Gergely pápának az egyházi tisztségek betöltésével és a papság életformájával kapcsolatos radikális reformintézkedéseit Németországban kemény ellenállás fogadta. A császár és a pápa között kitört az invesztitúraharc, az erfurti zsinaton pedig, ahol VII. Gergelynek az 1074-es római zsinaton a papság életmódjáról hozott határozatait kellett kihirdetni, óriási felzúdulás tört ki, az érseket a helyszínen meg akarták gyilkolni. Szent László király a szabolcsi zsinaton kettős célt követett: lépést akart tartani a haladó Nyugattal, de VII. Gergely pápa szigorú reformjait csak annyiban vezette be, amennyiben azt a hazai viszonyok megengedték. A szabolcsi zsinat 3. kánonja kifejezetten hangsúlyozza, hogy elnézést tanúsítanak a papság iránt „a béke köteléke és a Szentlélek egysége kedvéért” mindaddig, „amíg majd nekünk a pápa ebben valamilyen tanácsot nem ad”.
Különösen fontosak e zsinatnak a házasságról szóló rendelkezései. Házasságtörés esetén például, ha azt különválás követte, egyik fél sem köthetett új házasságot addig, amíg a másik élt. E tekintetben nem tettek különbséget a vétkes és a vétlen fél között, hiszen nem a személyes magatartás büntetéséről, hanem a házasság felbonthatatlanságáról volt szó. Ezért küzdött Szent László király, tudatában annak, hogy a nép szokásai esetleg ellenkeztek ezzel, és sokan nehezen sajátították el a keresztény életeszményt. Biztosan meg volt ugyanis győződve arról, hogy Krisztus tanítása szerint a házasfeleket felbonthatatlan kötelék fűzi egybe. Ezért különválás után újabb házasságot nem köthettek, függetlenül attól, hogy kinek a hibájából került sor a szakításra. Ezt az igazságot az Egyház az évszázadok viszontagságai között is igyekezett képviselni más és más kultúrák, új és új népek körében, akkor is, ha ez hosszú küzdelmet és nagy lelkipásztori erőfeszítést kívánt. Georges Duby írja le (A lovag, a nő és a pap című művében), hogy néhány évszázaddal László király előtt a frank uralkodóosztályok körében is ugyanígy küzdött az Egyház a házasság méltóságáért az ellenkező szokásokkal szemben, mégpedig nem önkényes elképzelések alapján, hanem azért, mert meg volt győződve arról, hogy ez magának Krisztusnak az egyértelmű tanításához tartozik.
A szentmisét követően vándorkiállítás nyílt a Szent László-emlékév részeként. A megnyitón Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár hangsúlyozta, több mint kilencszáz évvel ezelőtt a magyar nemzet megmaradásának egyik legfontosabb sarokkövét rakták le a király, valamint a papság és az állam vezetői.
A hívek a szentmise előtt és után is tiszteletüket tehették Szent László ereklyéje előtt. A családokat egész napos szabadtéri programokkal várták a szervezők.
