Igen, írt. 1953. április 23-i keltezéssel a piaristáknál tett látogatásáról emlékezik meg, amikor is az új magyar költészetet ismertetve Dsida Jenőről és József Attiláról beszélt hallgatóinak. Fölolvasta az 1928-ban született, József Attila című versét is, melynek két sorát naplójában is idézi: „A görög-keleti vallásban / nyugalmat nem lelt, csak papot”, s az utódok tehetetlenségével a tragikus sors elkerülhetőségére magyarázatot keresve tette föl kérdéseit: „Vajon, ha olyan vallással találkozik ez az Istent kereső szív, ahol a pap mellett nyugalmat és főképp élő szeretetet is talál? Nem ez a szeretet hiányzott-e neki egész életében, nem ez hiányzott-e egész életéből?”
A gyakran sürgető teendőit, írnivalóit rögzítő Rónay a jövőt firtató kérdéseit, töprengéseit sem tartotta magában, és gondosan feljegyezte fia, Rónay László életének fordulópontjait is. „László elseje óta az Új Embernél van, a kiadóban” – írta 1955. október 6-án. Két nappal később (ugyancsak a mátrai Bagolyirtás lehetett a helyszín) a következőket jegyzi föl: „Ma töltöttem be negyvenkettedik évemet, holnap kezdődik a negyvenharmadik. Ad-e Isten erőt, egészséget, módot hozzá, hogy legalább egy részét vég re hajthassam annak, amit szeretnék?”
A kérdések vagy inkább a gondolatébresztés mesterének is nevezhetnénk Rónay Györgyöt, hiszen számos olyan részletet citálhatnánk naplójából, amely valamennyiünk számára „csöndes estéli zsoltár” lehetne (hogy ismét József Attilát idézzem). „Isten legyőzi a félelmet bennünk. Az imádkozó ember nem fél” – írja Rónay, s hozzátehetjük 1946. augusztus 12-i önelemző gondolat menetét, amely minden szenvedőnek, kétséggel küszködőnek, hitetlennek vezérlő csillaga lehet: „Ez a legfontosabb: igazán jónak lenni az emberekhez, családunkhoz. Szeretet nélkül semminek sincs értelme, és rengeteget vétünk a szeretet ellen. Pedig anélkül minden üres és meddő. Sok fájdalmat, szenvedést, rossz ízt elkerülhettünk volna egy kicsit több szeretettel. Úgy érzem, azok voltak legnagyobb mulasztásaim, amikor a szeretetet mulasztottam el, a legnagyobb vétkeim, amikor az ellen vétkeztem. Pótolni, jóvátenni. Így gondolok most a jövő életemre. Ha lesz.”
